larisse

cpandacsoki: Bede Márton Úr, amikor bal lábbal kelt fel és személyes problémákat oszt meg a világgal, amelyeket komoly ember a legközelebbi hozzátartozóinak is csak óvatosan adagol, akkor néha eszébe jut, hogy azért nevetséges azzal takarózni, hogy Lehúz a Magyar Ugar?

Bede Márton: Nem.

cpandacsoki: Köszönöm az interjút!

Apád is cigány volt allee, anyád is cigány volt allee.

Lerágott csont már a cím is. Ami egy kicsit mégis megdöbbentett, mint ahogyan egyébként Lakos Imre Szdsz-es politikust is, hogy a BKV esetében például (és sok más esetben) a vita nem a botrány tartalmáról szól, hanem a hatalmi viszonyokról, ki a jó elvtárs, ki a rossz elvtárs. Teljesen mindegy hogy milyen csontvázak többsége hullik ki minden szekrényből, amerre Kocsis István elhalad (nagyjából minden info megtalálható Bodoky Tamás munkájának köszönhetően az indexen és a blogján), valójában hatalmi harc folyik, Kocsist lehet védeni is ízlés szerint.

Egyrészt a közvélemény tökhülye, a sajtó minden becsületes embert elmeszelhet, pedig lehet, hogy kitűnő felsővezető, másrészt úgyis mindenki lop és Kocsis csak a jéghegy csúcsa (lásd még: "Menjünk a kocsmába inkább, igyunk meg egy felest, rohadt kommunista mind.").

Ez két különböző érvelés a felháborodás ellen és a dolgok normalitását vagy a rezignációt  megtámogatandó. Az elsőre azt tudom mondani, hogy hatalmi harcok mindenütt vannak, de még a világ legeslegkiválóbb felsővezetője is lemond/áldozatául esik/lemondásra kényszerül egy ilyen szintű bizalomvesztés után (még ha a világ legbecsületesebb embere is volna, akit bepaliztak) nálunk jobb helyeken. A másodikra pedig azt, hogy más lehetőség nincs, mint megírni, utánajárni, demonstrációt tartani ellene, közbeszédben tartani a botrányokat és nem szavazni az MSZP-re legközelebb.

Ismerősök/sajtómunkások nyomatják, hogy az egész ország pár száz ember hatalmi hálójában van, és mindenki csaló, nincs különbség kormány és ellenzék között, nincs független erő, például egy LMP sem nő ki a semmiből pár hónap alatt 2% fölé, kilóra megvesznek itt mindenkit a gonoszok. Erre én azt mondom, hogy nálunk százszor banánabb köztársaságban is van számtalan értelmes ember, aki a 0.01%-ra is feltesz és hallatja a hangját, leszavazza a bukott kormányt, próbál friss hangokat találni/támogatni, még ha esetleg nagyon kicsi is az esélye, hogy van értelme. Talán ezt hívják hazaszeretetnek.

Stephen Weinberg, részecskefizikus, aki az elektromos és a gyenge kölcsönhatás egyesítéséért Abdus Salammal együtt 1979-ben Nobel díjat kapott. A mezők kvantumelmélete című könyve egyik legfontosabb tankönyvünk volt részecskefizikából.

A Műegyetemen van egy Symmetry Festival, (A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal és a Nemzeti Kultúrális Alap által szonzorálva, MAIN PATRONE: DEMSZKY Gábor), amelynek keretében ma augusztus 2-án reggel 9-kor tartott előadást Stephen Weinberg. Mivel a fesztivál nem egy szokványos tudományos konferencia, van/lesz benne szó biológiáról, kémiáról, stb., nem gondoltam, hogy ott fog ülni a teljes ELTE, KFKI, DE, PTE elméleti fizikai részlegei, meg nyár van, sokan nyaralnak, ráadásul vasárnap reggel is van, hülye időpont.

Viszont (és ez az ok, amiért billentyűzetet ragadtam) senkit, semmilyen részecskefizikust az ég világon nem láttam ott, ami meglepett. Na jó, egy nálam fiatalabb srácot láttam, akivel egy nyári iskolán találkoztam, ő nem ismert fel, volt még egy hosszú ősz hajú fickó, aki gyanús volt, de nem ismertem fel, ezen kívül én azért messze nem ismerek mindenkit, ezer éve külföldön dolgozom, stb. De azért mégis furcsa volt, hogy senkivel, de senkivel nem találkoztam egy ilyen fontos ember előadásán. Görög, orosz, angol, távolkeleti vendégekből jó sok volt, lehetett pár műegyetemista Diák, ott volt Vicsek Tamás és Kroó Norbert akadémikusok (statisztikus és szilárdtest- fizikusok), részecskefizikus, asszem, senki.

Lehet, hogy sűrűn jár Magyarországra Texasból, esetleg kedvenc helye, és már nem olyan nagy szám? Vagy nem értesítették a fizikusokat, hogy itt lesz Weinberg, esetleg valami érdekek ütközése miatt fennálló kommunikációs hézag van a háttérben? Ezt nem hiszem, Weinberg túl nagy ember ahhoz, hogy egy ilyesmin időlegesen ne lehessen felülemelkedni, még ha egy népszerűsítő előadásról van is szó. Netán a "főpatronnal" lenne gond (úgy emlékszem, hogy az ELTE fizikán a nagy többség mindig is jobbra húzott). De nem, ez kizárt, egy ilyen nagyvonalú országban, mint Magyarország az ilyesmi nem számíthat: ha véletlenül egy magasabb szintű ember tényleg nem jön el, a diákjainak, meg a posztdokjainak szól, hogy itt lesz a Weinberg, hallgassátok meg. Már, ha persze tud róla, de kell, hogy tudjon róla én is véletlenül tudtam meg, egy fizikus levlistán regisztrált (de szintén külföldön dolgozó) barátomtól. Vagy az augusztus 2 vasárnap reggel 9 a probléma? Ezt sem hiszem, statisztikailag ez nagyon lecsökkenti az amúgy sem nagy számú részecskefizikus hallgatóságot, de nullára?

Komolyan nem értem, valaki magyarázza el, hogy mi folyik itt.

Még két megjegyzés, amelyeknek lehet, hogy semmi köze nincs a fentiekhez. Az egyik, hogy Richard Szabo nevű Edinburghi professzor mesélte egyszer, hogy végigjárta már Europát, mindenhova meghívták, de érdekes módon Magyarországra soha, pedig kíváncsi lenne a nagypapája szülőföldjére. A másik, hogy amikor a doktorimat honosítottam, (amit akkor sem fogad el Magyarország automatikusan, ha a világ legjobb egyetemén kapott Summa Cum Laude-s diplomája lenne az embernek) akkor kellett egy magas szintű ELTE fizikás adminisztrátorral beszélnem, akinek az emailjét levadásztam az ELTE honlapjáról (2007-ben), de először lecsekkoltam a címet (egyes szervereknél meg lehet nézni, hogy mi a valódi név az emailcím mögött, és hány olvasatlan email van a szerveren) és az jött ki, hogy XY valójában ZW, 2005-ben nézte utoljára az adott címet és 25000 olvasatlan emailje van.

Ma vilagvege hangulatom van, elszallt a munkahelyi gepemen a tap, az otthoni meghulyult, ures az agyam, nem tudom most helyrehozni, de ezt a rovid uzenetet meg akarom irni Bede Martonnak. Szerintem is akadt zavaroan gyenge bejegyzes a menonemmenon egy ilyen sztartol. De a Balaton soundos az nagyon jo volt, nem veletlen, hogy Lobernwein Norbert fesztivaligazgato felhaborodottan valaszolt. Remelem nem fogadod el a felkereset. Az igazan nagy az lesz, ha be is perel valaki egyszer hitelrontasert vagy valami hasonloert. Azert szivbol gratulalok es csak igy tovabb!

Pár napja műkezet rakott egy angol street artist a Turul csőrébe. Valamelyik magyar szélsőjobbos oldal szerint erre válaszul, valaki disznólábakat rakott a Cipők a Dunaparton emlékműbe, amely a nyilasok által a Dunába lőtt zsidóknak állít emléket. Most megjelent A disznóláb nem gyalázat, hanem hülyeség című publicisztika, amely szerint a street art újraértelmezi a tárgyakat (legyenek azok cipők vagy turul) és a műkéz egyáltalán nem jelent nemzetgyalázást. Ha pedig mégis úgy gondolná egy magyar szélsőjobboldali, hogy igen, akkor hogy hogy nem az angol katonai temetőben dúl vagy az angol követséget graffitizi össze.

A disznólábak nem értelmeznek újra semmit, a disznólábak szerint a Dunába lőtt embertömeg "disznókból" állt. Ezt én nem tudom párhuzamba állítani egy angol katonai temetőben történő dúlással, de még egy zsinagóga elleni gyújtogatással sem. Párhuzamba tudom állítani azzal a nagypapa által végignézett történettel, amikor a lágerparancsnok odaverte az illegálisan született zsidó csecsemőt a falhoz, aki rögtön meghalt. Lehet, hogy nem szükséges magyaráznom tovább, de biztos ami biztos: azok az emberek nem a budapesti zsidó hitközség főhadiszállásából álltak, nem kommunisták voltak, sem Rockefeller és hozzátartozói voltak. Egyetlen bűnük volt, ugyanaz, mint az említett csecsemőnek.

Az disznóláb akció mélyebb minősítésétől eltekintek.

Nem szeretem, ha felkeltenek, ha korlátoznak csip-csup dolgokban, új bejegyzést írjak-e, hogy nem menő a korlátozás és a másmilyen bioritmus?

Nincs elég pénz az államkasszában. Gondolkodtam, hogy hogyan lehetne növelni a válság és a nehézségek ellenére is. Az embereknek van megtakarítása (nem mindenkinek, de sokaknak), nem kell rögtön ilyen-olyan kedvezményeket megszüntetni. Inkább ki kellene terjeszteni, hosszútávú befektetésekre, szerződésekre ösztönözni a lakosságot. Például maradjon az adókedvezmény a hosszú távú életbiztosításokra, sőt, növekedjen az igénybe vehető összeg, esetleg a kamat is, (valahogy csak meggyőzhetőek a bankok) ha mondjuk nem 10, hanem 20 évre köti le a befektető. Sok esetben (és ezeket az eseteket kell ösztönözni) az életbiztosítás összegének csak egy adott százalékát lehet visszavásárolni, amely százalék a szerződés időtartama során emelkedik és csak a végén éri el a 100%-ot.  Namost ha jól csinálják, akkor pár hónap alatt sok ilyen szerződés köttetik, régiek módosíttatnak. Ekkor kell hozni egy rendeletet (amiről előtte nem szabad, hogy szó essék!), hogy megszüntetünk minden kedvezményt. Igy az állam hirtelen nagyobb bevételhez jut, még jobban megvalósítja a közteherviselést. Lehetne hasonló rendeleteket autó és mindenfajta egyéb nagyobb összegű vásárlásokra is hozni. Pár hónapos összehangolt akció, utána az összes kedvezmény hirtelen eltörlése.

 

Ja, a hadsereget meg kellene előtte erősíteni, hogy az elégedetlenkedőket, a törvényt nem tisztelőket és a fizetést megtagadókat megfelelően lehessen kezelni, bár talán az In-Kal Security állami támogatással való kibővítése is megteszi.

Tegnapelőtt reggel utaztam vissza Torinoba (Pestről). A busz egyből elindult a bergamoi reptérről 7:30-kor, pedig csak 5-en voltunk rajta, jól el is értem a 9:15-ös vonatot. (Zárójeles kínzó kérdés: tudja valaki, hogy Milano fópályaudvarról miért nem indul sehova vonat 10 és 11 között reggel?). Még pénzt felvenni is volt időm, de az Unicredit automata kívül nem működött, az elektromos beengedő pedig be akarta tetetni velem a táskámat egy kis csomagmegörzőbe, amibe nem fért be. Sebaj, most alakították át a pályaudvart nemrég, van egy csomó jegyautomata. A szürkékből még nem lehet kártyával vásárolni, a sárgákból már igen. Az első panaszkodott, hogy rosszul tettem be e kártyát, többedszerre sem sikerült, a második szerint nem szimpla bankkártyát, hanem hitelkártyát tettem a nyílásba (de), azzal sem sikerült. A harmadikból diadalittasan megvásároltam a jegyet. Ezután felszálltam a Torinoba menő vonatra. Amint elindult, wc-t kellett keresnem. Modern vonat volt, minden kocsiban digitális kijelző mutatta a külső/belső hőmérsékletet, a késést, a sebességet és a legközelebbi wc állapotát. Fuori servizio (használaton kívül). Nem baj, hosszú vonat, sétálok tovább. A következő már Occupato, de az ajtón már a Fuori Servizio és az Occupato is világít. Öt perc után megyek tovább. A következő wc nyitva, belepisilek, próbálom lehúzni, lehetetlen, egyszercsak meglátom, hogy egy cetli van rajta, hogy "Ne használja ezt a wc-t, keresen másikat" (nem emlékszem az eredeti szövegre), késő, mindegy.

A fentiekből levezethető kávéházi filozófia helyett felsorolom a többi kapcsolódó böszmeséget; ha valakiben fel is merült valaha, hogy lovagolhatott volna a köbüki 1000 éve még egy 1000 kilométert dél-nyugatra, az láthassa, hogy tenger, hegyek, történelmi városok tömkelege ide vagy oda, itt sem minden fenékig tejfel.

A torinoi repteret és Stazione Dora-t egy vasútvonal köti össze, ahol napjában néhány modern vonat közlekedik csakhogy ez utóbbi kis állomás nincs összekötve a főpályaudvarral.  Az esetek többségében a vonat nem is vonat, hanem busz. Milano Malpensa repterét egy magánkézben levő vasútvonal köti össze Cadorna állomással, csakhogy ez utóbbi kis állomásról két metróval lehet csak eljutni a milánói főpályaudvarra. (Nemsokára meglesz a direkt összeköttetés a Lufthansa jóvoltából). A csomagmegőrzők egy csomó állomáson nem működnek, ha arra számít az ember, hogy Torinoból Firenzébe vonatozva a Viareggio-i átszállásnál beiktat egy kis strandolást, akkor számoljan azzal, hogy ki kell vigye az össze csomagját a tengerpartra. A bankkártyák meghatározhatatlan módon működnek külföldön, hiába a maestro matrica, hol működik, hol nem, (pedig az Unicreditnél vagyok, nem egy kis ismeretlen pénzintézetnél a sok százból) . A torinoi metrót a 2006-os Olimpiára akarták elkészíteni. A nyugati szakaszát most adták át egy bő fél éve. Az a szakasz egyébként meglehetősen nagy pénzkidobás volt, mert a Corso Francia nevű széles út alatt halad, amin elég sok busz jár. A déli szakasz hasznos lehetne, de nem tudni mikorra készül el. Mindez Észak-Olaszország, azon belül is a gazdagabb tartományok...

Valaki mesélte, hogy csináltak egy kísérletet brit tudósok, hogy elzártak embereket hónapokig természetes fényektől, óra nélkül, és 30 óra körülire állt be a napi ciklusuk (felkelés-ténykedés-lefekvés), szóval kevés az a 24.

Már jó ideje fel akarom venni a munkatársak rendszeres káromkodásait, különösképpen P. napi műsorát a tüsszentésektől kezdve a számítógépgyalázáson keresztül a dobolásig, a szomszéd (de csak részlegesen elválasztott irodából). Már jó ideje el akarok mesélni egy csomó dolgot, újdonságot, olyasmiket, amiket az olaszfórum-on írogatnak viszonylagos rendszerességgel, de valahogy nincs rá idő, hogy az ember összerakja igényesen, illusztrációkkal.

Pedig semmi különleges időrabló tevékenységem nincsen, szórakozni is ritkán járok és még a világinternetes szupersztrádán sem lézengek sokat, a villáminterjút, képviselőfunky-t, az index vélemeny-t, metazint elolvasgatom, de még a konzervatórium-ról meg a reakció-ról is teljesen leszoktam a cigánytéma óta (akkor unalomból szoktam le, és időtakarékosság miatt nem szokom vissza). De hiába. 

Mindegy. Most leírom gyorsan azt a pár dolgot, amit már egy ideje tervezek. Az első az olaszok káromkodása: "Cazzo, che bello!" azaz: "Bazmeg, de szép!", mindez nem egy külvárosi lakótelepen, hanem munkahelyen, buszon, akárhol. Ha meglepődnek valamin, valami nagyon megtetszik, akkor "cazzo", ami faszt jelent, de talán bazmeg-nek jobb fordítani. Nem mindenki használja, de sokan, bevett dolog, nem számít kirívónak. Amit P. csinál, az már igen, amikor hangosan beszél a számítógéphez (talán a skype-en keresi valami ismeretlen): "Che cazzo vuoi, tu?" azaz: "Mi a faszt akarsz, te?" és durvákat káromkodik, de ezt a vonalat nem folytatom, mert tényleg fel fogom venni és talán feliratot is készítek hozzá. Otthon ezek a dolgok a legaljá-n kötnek ki, de itt valahogy ez vagy hétköznapi, vagy maximum egy mosoly, egy fél mondat jelzi, hogy igen, P. elég vicces koma.

Most pedig még felsorolom az utolsó pár meglepetést rendes szerkesztés nélkül. A libera egy civil szervezet, ami a maffia rémtetteinek közzétételével, az emberek "maffia-irányú" jogi felvilágosításával és a maffiától állami perekben elkobzott területek hasznosításával foglalkozik. Lehet menni hozzájuk nyári munkára ingyen szüretelni.

Törvény van arra, hogy minden pénzintézet a bevételének 3%-át kulturális vagy tudományos célra kell fordítsa. A mi (Institute for Scientific Interchange) fő szponzorunk pl. a Banca San Paolo.

Törvény van arra, hogy a kenyér és a kávé ára nem lehet egy bizonyos szintnél magasabb (kivéve, ha asztalhoz ülsz és kiszolgálás van). A kenyérnél nem tudom a limitet, de a kávénál 1 euro és még olyan vad helyeken is betartják, mint a Milano Malpensa reptér.

Nincs  munkanélküli segély (vagy van, de nagyon rövid ideig lehet hozzájutni és nagyon különleges okok kellenek hozzá), mert Berlusconi azt mondta, hogy akkor a munkavállalók elbocsátanák a dolgozókat hivatalosan és feketén dolgoztatnák őket.

Voltam kórházban pár napja egy vizsgálaton, 18,70 volt a "ticket", (vizitdíj). Nagyon vigyorgott a nővér, amikor kérdeztem, hogy mi az a ticket, aztán elmentem befizetni a folyosón levő egyik "sárga ponthoz", ami egy automata, ahol kp.-ben vagy bankkártyával fizeti az olasz adófizető a vizitdíjat. Van egyébként bankfiók is a kórházban, a torino-i San Maurizio kórház bankja az Unicredit.

Olaszországban erős hagyománya van a baloldalnak, emlékezzünk a Genova-i G8 bulira, a Pace (Béke) feliratú zászlók tömkelegére az iraki háború alatt, Torino pikk-pakk tele lett Intifada, Israel assassini feliratokkal a nemrég végetért Gazai akció után, az embereket meg lehet győzni, hogy adakozzanak és van egy csomó kamu állás, (alacsony fizetéssel) mint az iskolaszolga, vagy reptéri jegyirodai dolgozó, stb.. Ugyanakkor az ország Gini koefficiense a legmagasabb az Egyesült Királyság után Europában, ami azt jelenti, hogy a keresetek közti egyelőtlenség itt nagyon magas.

Néha szimpatikus és kötelező is persze, hiszen minél több a szenzáció, a villantás, a szex, a realiti, a cigány, a zsidó, a néger, a fasiszta, a rasszista, a keresztény, meg a mohamedán, annál több az olvasó és a sajtó is egy üzlet. Most csak azért szólok, hogy a "screw up" nem egyenlő az "elkúr"-al. A screw up a sztaki szótár szerint "eltol"-t, "elügyetlenkedik"-et jelent, de megvártam egy Oxford szótárral rendelkező ismerősöm emailjét: "slang, esp. Am. do sth badly, spoil sth.", szóval messze nem olyan vulgáris, mint az "elkúr". Oké, értem a "screw" jelenti azt is, hogy dugni, és a "kúrni" sem annyira vulgáris talán, mint a "baszni", így a "fuck up" lehetne az "elbasz" a "screw up" meg az "elkúr". De hadd kérdezzem meg a tisztelt szerkesztőket, mondják rendszeresen például a kiskorú gyerekeik előtt, hogy "elkúrtam"? Mert Amerikában mondják, hogy "screwed up" és nem vulgáris, ezért maximum "elcsesz"-t jelent.

A politikus is csak ember, de "közszolgálati" ember és ezért nem beszélhet, tehet akármit, csak és kizárólag azért, mert példaként szolgál az állampolgárok számára. Amikor Abashidze szétlopja a török-grúz kereskedelemből származó vámbevételt, villákat építtet belőle és géppisztolyosokkal őrizteti ezeket, az csak részben azért káros mert az állampolgárok pénze tűnik el, de legalább annyira káros azért is, mert az utolsó kiskatona szeme előtt is ő lebeg, amikor például levesz sok dollárra a határon.

A közszolgálatiság, meg állami pénzekből művészkedés, stb. lehet, hogy ócska, sokba kerül, néha pitiáner, hogy sokszor kapcsolatokon alapszik, nem valódi versenyen, de néha (például amikor ilyen fordításokat olvasok, ráadásul címben, mint az "I screwed up"-ot "Elkúrtam"-ra) eszembe jut, hogy jó lenne, ha lenne egy színvonalas közszolgálati sajtó, mint mondjuk a BBC, ahol, legalábbis bizonyos szegletekben, folyamatosan magasabban van a mérce.

Bocs az óhéber kísérőszövegért, de frankón úgy gondolom, hogy egy rakás barmot neveltek az ilyesmikkel, bár tudom, hogy többnyire úgyis minden otthon dől el, amíg felnő az ember, de mégis. 

A napokban eszembejutott egy "menőnemmenő" ötlet, amiből össze lehet hozni egy bejegyzést. Aztán inkább letettem róla mondván, hogy ez a menőzés mégiscsak Bede Márton ötlete.

Ma viszont eszembe jutott, hogy én írtam egyet tavaly június 25-én, - amikor még sehol sem volt az említett rovat - aminek a címében ugyan nem volt benne a menő szó, de gyakorlatilag egy olyasmi bejegyzés volt, úgyhogy mégiscsak veszem a bátorságot és folytatom.

Azért is hezitáltam persze, mert igencsak kemény fa ez a téma. Marketingesek tömege próbálja kitalálni, hogy miért pont az ő márkájuk és azon belül az adott modell az igazán menő. Lehet is miből válogatni: ha jön a haver papája a balatoni nyaralóhoz, beszáll az ember tizenévesen a Jaguar volánja mögé, majd szét fagy a rövidnadrágban a 18 fokos kocsiban, de vezetheti a járgányt egy negyed óráig, az bizony menő, Dean Morierty is az keresztül-kasul kocsikázva Amerikán és a kis alsótagozatos is, aki elköti apuci kocsiját, pedig ki sem lát a kormány mögül.

De sajnos autót birtokolni privát sofőr nélkül leginkább nem az. Sőt, minél nagyobb és minél újabb, vagy mondjuk úgy, hogy minél több havi jövedelmébe kerül az embernek, annál kevésbé az. Praktikus, hasznos, el tud jutni vele az ember bármikor A-ból B-be, sőt tömegek keresik vele a kenyerüket persze.

De az, ami Dél-, de még inkább Kelet-Európában körüllengi a gépkocsit, az inkább szánalmas. Nemcsak arra gondolok, hogy B. pénzügyi tanácsadónak pár utcával odébb kell leparkolni  a Lada Samara-t, nehogy az ügyfél bizalma meginogjon, amikor meglátja, vagy arra, hogy  egy prominens gazdag R. kezébe nyomja az Audikulcsot, amikor bort akar venni nála, hogy "Parkolj le vele komám", biztos ami biztos, tudja, hogy kivel van dolga, de még a Magyar Narancs tizenvalahány évvel ezelőtti olvasótábora is képes megszavazni a saját kocsiját a kedvence közlekedési eszközének. Na ez már inkább szánalmas. Értem én, mindenkinél van olyan,

hogy nem szeretne várakozni, fagyoskodni, ázni, tekerni, vagy egyszerűen úgy érzi, hogy jól esne, ha nulla lenne annak az esélye, hogy büdös, hangos, paraszt utitársakat kelljen elviselni vagy csak szimplán egyedül akar utazni és ilyenkor nagyon jó az autó. Nem mocskos, nem kell rá várni, nem esik benne, nem csukják rád az ajtaját, stb. De amikor kedvenc közlekedési eszközről szavazunk, akkor ezek a mélypontok jutnak eszünkbe? Nem valami nagy flört a Donauwalzer expressz-en, vagy a Budapest-Amszterdam út az Oktogontól a Damrakig emeletes buszon végigultizva? Van olyan buli, amire a saját kocsijával megy el az ember és a végén azzal is jön el, ami igazán jó volt? Ritka. És akkor még azt nem is említettem, hogy ha még úgy is érezném néha, hogy jól esik csak úgy levezetni 200 kilométert cél nélkül, azt nemhogy nem büszkén hirdetném, de eltitkolnám. Ugyanannyira gáz, mint amikor azt mondja M., hogy ő leszarja a környezetvédelmet, amíg az USA alá nem írja a Kyoto-i egyezményt, vagy x, hogy az ő két literes kocsija semmi y Pajerojához képest, y szerint pedig az ő terepjárója semmi z Hummerjához képest.

Lényeg a lényeg, az autóból egyre több van, veszélyes, az állandó dugók gyakorlatilag Európában mindenhol még alfában is agyvérzésközeli állapotot okoznak és 1001 veszély leselkedik, ami elcseszheti az ember napját, ha bekövetkezik. Az autó az esetek túlnyomó részében inkább szükséges, mint jó és legjobb, ha az ember máséban utazik, minthogy a saját feje fájjon, hogy aztán eldurranjon és kivágja fejszével a trafipaxot és elássa (ez megtörtént Angliában), vagy olyan történjen vele, amitól aztán egész életére lelkiismeretfurdalás gyötri majd.

 

Az utolsó közhely, aminek az említése nélkül nem lenne fair befejezni ezt a bejegyzést, a nők. Az a sok jó csaj a magazinok címlapján, a szépségversenyeken mindent az autóért csinál. Ezért csajozáshoz sokkal menőbb recept alkalomadtán kibérelni egy luxuskocsit, mint az összekuporgatott pénzt elverni valami magas státuszt jelentő verdára, aminek az értéke gyorsabban esik, mint a zimbabwei dollár és arra sincs garancia, hogy a szomszéd nem rukkol elő egy még jobbal.

Manapság már mindenhol parlamenti választásokat tartanak. Még Zimbabwe-ben is voltak idén tavasszal. Mégis mindenki tudja, hogy komoly különbség van Mugabe rendszere és mondjuk Dánia között. Jobb kifejezés híján az előző típust banánköztársaságnak fogom hívni (még ha nagyon messze is lenne az egyenlítőtől), az utóbbit valódi demokráciának. Persze nincs egy bináris skála, ami alapján egy országra rá lehet mondani, hogy egyik vagy másik, de vannak jellemzők, amik egyikre vagy másikra utalnak.

A valódi demokráciának vannak elvei, amik sehol sem valósulnak meg teljes mértékben. Például az esélyegyenlőségről lehet tudni, hogy délibáb, az ember esélyei még egy valódi demokráciában is a vagyonával arányosak. Vagy az igazságszolgáltatás, a törvényhozás és a végrehajtás teljes függetlensége sehol sem valósul meg maradéktalanul. Az sem igaz, hogy egy valódi demokráciában boldogabbak lennének az emberek, mint egy banánköztársáságban. Ami biztosan igaz, hogy egy átlagember vásárlóereje (amennyi kenyeret, sört, áramot, gázt tud venni az átlagfizetéséből) magasabb egy valódi demokráciában és minél közelebb jut egy állam ehhez az állapothoz, ez a mérőszám annál inkább nő.

E bevezető után felsorolok néhány példát a fenti ismérvekre, természetesen a teljesség igénye nélkül.

Ahol a hadsereg rendszeresen bevatkozik a politikába, az banánköztársaság, az EU-ba például csak olyat engednek, ahol ennek nincs esélye.

Ahol újságírókat ölnek meg túlzottan tényfeltáró munkájuk miatt, az banánköztársaság.

Ahol a rendszert nyilvános kritikája tiltott cselekedet, az banánköztársaság.

Ezek nagyon komoly dolgok, ezek után már árokásás volna EUrópai államokra azt mondani, hogy banánköztársaság. Ezt elkerülendő, nagyon komoly, de mégis relatíve kevésbé súlyos dolgokra azt fogom mondani, hogy banánköztársaság-gyanús.

Ahol az ország miniszterelnökének a kezében van a média legnagyobb része. az banánköztársaság-gyanús. Ahol ugyanezen ember ellen több száz bűnügyi eljárás folyik, ha éppen nincs a hatalomban, az nagyon banánköztársaság-gyanús.

Ahol olyan sajtótörvény van, amely nevetséges "válaszadási jog"-gal ellehetetlenítheti a független újságírói munkát, az banánköztársaság-gyanús.

Egy valódi demokráciában a politikusi pálya hasonló, mint a legfelső üzleti szféra. Nagy haszonért cserébe nagyon jól kell teljesíteni, a bukás rizikója sokkal nagyobb, mint egy átlagembernél, ugyanakkor a megélhetés már nemigen lesz (lehet) probléma még a bukás után sem. Ahol az elnökjelöltet több mint egy évig folyamatosan tesztelik és ahol egy elszólásból komoly hátránya származhat egy jelöltnek, az valódi demokrácia-esélyes. Ebben a tekintetben Magyarország  jól áll. Bár, ahol politikus kampányolási technikaként az ellenfél vezérének démonizálását oktatja és amikor kérdőre vonják, akkor nem érti, hogy mi a baj, a parlamenti pártjának pedig tagja marad az banánköztársaság-gyanús. Visszatérve egyelőre a pozitív példákhoz: ahol nagyobb kaliberű botrányok esetén (leg)felsővezetők feje hull (de csakis képletesen!), időközi választásokat tartanak, az valódi demokrácia-esélyes. Érdemes például elolvasni a jelenlegi holland miniszterelnök politikai karrierjét, 2002 júliusában lett először miniszterelnök, a 4. kormányát nyűvi.

A bejegyzés írójának voltak még ötletei, de dolgozni is kell, elnapolta a folytatást. A munka közben azonban néha pihenésképpen belekukkant a hírekbe. Felhúzta magát rajtuk, ezért most mégis be fogja fejezni (hőbörögve):

Ahol egyetlen nap három ilyen súlyú címet (és még súlyosabb tartalmat) hoz egy független hírportál főoldalára:

Deutch nem akarja felülvizsgálni az ingatlanbizniszt.

Zuschlag János: A fél kormány belebukna

Beáldozták a kisrendőröket

és ahol az legutolsót, amely egy nagyon súlyos dolgokat tartalmazó interjú a rendőrszakszervezet elnökével, 1-2 óra után leveszik a főoldalról,

ahol az államhatalom azt a típusú fekete humort megengedi magának, hogy titkos olakszőkítéssel kapcsolatos iratok nyilvánosságra hozatala címszó alatt érdektelen, kisatírozott papírokat hoz nyilvánosságra,

vagy a nyilvánosság elleni, másodfokon is elveszített perben (Saab/Gripen ügy), nemhogy törvényi kötelezettségének nem tesz eleget, de teljesen hülyének nézi az őt perelő szervezetet és a nyilvánosságot,

ahol politikus egy Balatonöszöd után talpon marad,

ahol politikus olyan rendelkezést vezet be (vizitdíj) amit lassan szótagolva tagadott a miniszterelnökjelölti vitában (hülye??),

ahol ennek a nyilvánvaló bukása után (még egy értelmi fogyatékos kacsacsőrű emlős is beadott volna egy népszavazási indítványt tavasszal, ha a Fidesz nem) szeretettel kéri az ellenzéket, hogy legyen olyan kedves és támogassa és ne csapja le a magaslabdát (na jó, konkrétan ez inkább egy szeretetegyházra emlékeztet, nem banánköztársaságra)

ahol az ebből adódó bukta után csöndben maradás helyett azt mondta, hogy a választók nem értették meg az elképzeléseit, az ellenzék pedig teremtse elő a kieső bevételt, de marad a posztján,

ahol nem képes a teljes politikai elit 19 év alatt összeütni egy ügynöktörvényt és ahol nem érzi, hogy saját társadalmi legimációját jelentené,

ahol egy néhány, még európai mércével nézve is közepesen enyhe molotovos tüntetés iratait ellenzéki  támogatással 80 évre titkosítják,

ahol az ellenzék kvázi analfabéta a politikai marketinghez, az egyetlen zsenijével, (aki nagyjából őt "megcsinálta") is összeveszik és hülyéket tehetségteleneket állít rivaldafénybe, ha választások jönnek,

ahol magára az ellenzék vezérére, mint alternatívára szavazni csak 11 feles után mer az őszinte ember,

az nagyon nagyon BANÁNKÖZTÁRSASÁG-GYANÚS.

Nem csak ők tehetnek róla odafent, Zuschlag mondta: "Így működik az egész ország".

A napokban be kellett szereznem egy adóilletékességi igazolást, ami egy hivatalos igazolás arról, hogy én abban az országban adózom, amelyben. Lementem a munkahelyemen a helyi titkárságra. R., a legsegítőkészebb koma  arra kért, hogy menjek vissza másnap reggel a kérdésemmel (mármint, hogy feltegyem). Másnap reggel fogadott és telefonált az adóhivatalba az ügyemben. Megígérték neki, hogy délután 1/2 3 és 1/2 5 között visszahívják. Másnap összefutottunk, mondta, hogy nem hívták fel, menjek le hozzá, újra telefonál. Beszélt fél óráig kb. 4 különböző emberrel, végül megtudta, hogy nekem a lakcímem szerint a Via Sidoni-n levő hivatalba kell mennem, ott keressem dr Chaffer-t és ő kiadja az igazolást. Sajnos nem tudtam aznap menni mégsem, Zs. elé nem értem volna ki a pályaudvarra, odatelefonáltam, sebaj, mehetek holnap is. Kb. 6-7 km-re délre van ez a hely tőlem, de bringával mindenhova gyorsan odaérek, semmi probléma. Odamentem másnap, kaptam sorszámot, egy agilis portás rögtön kikérdezett, kitöltetett velem egy papírt. 

Az olasz adóhivatalok (2 alapján állítom fel a statisztikát) úgy néznek ki, hogy van egy nagy helység, amelynek a szélén vannak a pultok, a közepén pedig egy nagy üres hely. Például a Visegrádi utcai okmányiroda is ilyen és ott középen székek vannak elhelyezve, ahol várakozni lehet. Itt azonban csak egy kis külső helységben lehet várakozni, ahol színházi nézőtérhez hasonlóan vannak elhelyezve a székek padsorokban, a színpad helyén pedig egy digitális tábla, ami mutatja a soron következő sorszámot és a hozzátartozó ablakot. A felirat (numero, sportello) olaszol, angolul, németül, spanyolul és franciául váltakozik periódikusan és még egy nyelven, amire nem tudtam rájönni, de szlávnak tűnt és hacsek ékezet is volt benne, ilyen:

ˇ 

Sorra kerültem hamar, fél órát sem kellett várnom, az ablaknál pedig elmagyarázta nekem a kedves ügyintéző fickó, hogy kétfélét adóigazolást kérhetek, az egyikhez 3 eurós a másik 14,50 eurós illetékbélyeg kell, amit traffikban szerezhetek be, viszont nem nem jó helyen járok, a Via Padovai adóhivatalhoz tartozom.

 

Megvettem az illetékbélyeget és elbicikliztem a megadott helyre, épp az ellenkező irányban volt a lakásomtól, viszont alig egy kilométerre. Ezután sorszámhúzás (itt már visszaparancsoltam egy gyanútlan tolakodót, aki egyébként nem gondolhatta, hogy én sorban állok, mert épp töltöttem ki egy nyomtatványt, de mindegy) várakozás, sorrakerülés. A koma elmagyarázza, hogy jó helyen vagyok, minden oké, csak az illetékbélyeg kevés, vegyek még 11 euro valahány centért. (Illetve nem ezt mondta, de sajnos én még mindig nem vagyok szuperjó olaszból és  azt amúgy sem feltételeztem, hogy tényleg nemcsak hogy 14.50 eurós illetékbélyeg kell a 3 euros helyett, de mindjárt három is belőle. Eltekertem egy traffikba, vettem bélyeget. Rohanok vossza, integetek a komának (azt mondta, hogy nem kell már sorszám menjek hozzá egyből), visszaszól valamit, hogy üljek mostmár le, majd szólítanak (az indoklást nem értem). Várok 1/2-3/4 órát, szólít. Hol a 3 bélyeg, felírta a cetlimre, nem? De, félreértettem. Kicsit még értetlenkedem, hogy mire föl ennyi pénz, 14,50 a kérvényezés, 14,50 a dokumentum, 14,50 a kiadás. Lehetne 3 euroval olcsóbb az egész, de akkor 30 napon belül kapom, (nem baj) és újra be kell érte menni (baj).

 

Oké irány a traffik, illetve bankomat először, mert elfogyott a készpénzem. De mindez percek kérdése. Beleborzongok, hogy bringa nélkül milyen nehéz lehet ebben az országban ügyeket intézni. Visszatérek, a koma lobogtatja már az igazolást, átveszi a bélyegeket, buona giornata! Megvan az igazolás, a tudomány haladt magától, irány haza ebédelni. Ezen a kicsinyített és fekete-fehér beszkennelt képen nem látszik, de kétnyelvű az igazolás, pontosabban a dokumentum címe, illetve minden szöveg angolul és olaszul is szerepel, kivéve azt, hogy  "a 2008-as évben az olaszországi adótörvényeknek megfelelően fizet adót." Mindenesetre Magyarországon ezt így elfogadták.

 

Nagyon jó cikket írt a mostani Economist Obamáról (a kép is onnan van). Egy mondatot lefordítok belőle: Amerikának olyan elnöke lesz, akinek féltestvérei vannak Kenyában, volt osztálytársai Indonéziában és akinek a világnézete tiszteleten és nem szembenálláson alapul.

 

 

Jó lenne egy ilyen (de ne jöjjön senki azzal, hogy nem lesz, mert szerintem sem):

Tisztelt nemzetközi közösség, tisztelt Szlovákia!

Mélységesem elítélek minden szélsőjobboldali tevékenységet és olyan magatartást, amely kisebbségeket, más nemzeteket sérthet. Miniszterelnökként a vonatkozó törvény szigorú végrehajtását szorgalmazom, magánemberként tiltakozó megmozdulásokon veszek részt.

Meg kell azonban jegyezzem, hogy tízmillió állampolgár van Magyarországon, ezek között sok-sok tisztességes törvénytisztelő ember; vannak azonban még tiltott jelvényeket viselők, más népeket törvénytelen módszerekkel sértegetők, pedofilok, rablók, tolvajok és gyilkosok is. Ezeknek a jórésze börtönben van, de lévén, hogy Magyarország nem rendőrállam és nem működik benne statárium, ezért ezen kis csoport egy része szabadlábon van (amíg az igazságszolgáltatás utol nem éri). Ezen kívül vannak olyan emberek is, akik buta vagy értelmetlen dolgokkal zavart vagy rossz érzést okoznak másokban, provokálják őket. Vannak rendbontók, vannak más népeket szidni szerető, határrevizionizmust szorgalmazó ultra és nem ultra szurkolók. Miattuk néha szégyenkezem, ugyanakkor az ő jelenlétük a személyes szabadság és a nagy számok törvényének egyik következménye. Az ő hangjukat nem képviseli egyetlen képviselő sem a magyar törvényhozásban. Megmozdulásaik rossz színeket hoznak a közéletbe, részben miattuk szükség van demonstrációk, focimeccsek és egyéb rendezvények rendőri biztosítására bel-, és külföldön egyaránt. Őbelőlük van jópár Európa minden országában. Ezért külföldön is rendszeresen felmerül a törvényi korlátok módosítása és az ellenük való fellépés különféle új lehetőségei. Mégegyszer hangsúlyozom: a Magyar Kormánytól és a Magyar Parlamenttől semmi nem áll távolabb, mint ennek a kérdésnek elbagatellizálása, neadjisten bizonyos hangok  (az említett csokorból) elismerése. 

Szlovákiában azonban a szélsőséges magyarellenesség a Parlamentben is jelen van, az utóbbi hónapok konkrét eseményei pedig nagyon súlyos problémákról szóltak: a magyar tankönyvekből hiányoznak a magyar helységnevek, valamint magyar állampolgárok elleni súlyos rendőri túlkapás egy másik példa. Reméljük, hogy a fiatal magyar srác, akit már bilincsben többször fejberúgtak az ominózus meccsre kivezényelt rendfenntartók, rendbejön, egyenlőre nem kaptunk az állapotáról tájékoztatást. 

Magyarország jó kapcsolatokra törekszik Szlovákiával, mert ez állampolgárainak az érdeke. Sajnálattal veszem ugyanakkor tudomásul, hogy Robert Fico miniszterelnök azonban nem hajlandó felelősséget vállalni, hanem a szlovákellenesség  megfékezésére szólít fel, amely jelenség sajnálatos, de nincs egy súlycsoportban a szlovákiai magyarellenességből fakadó említett eseményekkel. A magyar-szlovák ellentét a két nép történelméből adódik, kezelése hosszabb távú statégiát igényel, azonban akut problémák a közelmúltban kizárólag a szlovák oldalról jelentkeztek.

Ezért, nem jó szívvel, de kötelességemből adódóan, mintegy utolsó lehetőségként a helyzet megoldására, a Magyar Koalíció Pártjával karöltve a megfelelő európai jogi fórumra viszem az ügyet és addig nem hagyom annyiban, amíg a szlovák fél hajlandó nem lesz a felelősöket előállítani és a Szlovák Parlamentben elhangzó magyarellenes hangoktól elhatárolódni.

Itt van ez a jegyzet, részben arról szól, hogy Európa mennyire nem menő; akkor már a volt gyarmatok sokkal inkább. Ül itt a karosszékében a sok nagynevű és még sokkal több niemand árokásó értelmiségi és ostorozza az Egyesült Államokat, a választási rendszert, az emberek relatív műveletlenségét, stb. Konkrétan például Sarah Palint, aki pedig a cikk szerint menő. Vagy említhetnénk Izraelt, ahol a bajok gyökerét a 20-as években a francia és az angol kormányzat hozta létre igen gondosan az araboknak és zsidóknak beígért területek és státusz inkompatibilitásával. Most viszont Európa ostorozza Izraelt, hogy az általa exportált politikai rendszer, az általa megkreált konfliktusra olyan módszereket alkalmaz, amilyeneket. Ez tényleg nem menő. De talán már így volt ez az idők elején is, egy angol kihelyezett kormányzó nem, vagy csak nagyon nehezen vetekedhetett egy gyarmati ellenálló vezér menőségével.

De Sarah Palin nem egy ellenálló vezér. Ő egy bábu, akit menő spindoktorok kiszemeltek a szerepére. Pontosan ugyanolyan, mint egy Big Brother győztes, aki hírnévért (ami ez esetben persze sokkal nagyobb, mint egy BB győztesé) és juttatásért cserébe hajlandó hülyét csinálni magából. Az a típus, aki a megfelelő értelmiségi sznobériától független fórumokon (Európában is) sokat kap a faszkorbáccsal (onion.com, The Daily Show, The Colbert Report, matula.hu, stb.). Csak azt nem értem, hogy ennek ellenére, ő maga mitől lesz akkor menő "lelke és a sok ostobasága mélyén"? Valószínűleg a fricska teszi azzá, hogy esetleg tényleg elnök lehet belőle, vagy a hírnév kivételesen óriási volta. Szerintem a báb soha nem lehet menő, csak a bábjátékos.

A másik, amibe most belekötök, az a következő mondat: "Amikor november elején szavazunk, ne csak Palin menőségével foglalkozzunk." Menjünk szavazni november elején?  Azt hittem az nem menő. Itt egy használati útmutató videó, hogy kell elkerülni a nem szavazásból adódó kellemetlenségeket:

 

Today Now!: How To Pretend You Give A Shit About The Election

Ha viszont mégis mennénk szavazni, akkor ne az alapján szavazzunk, hogy melyik jelölt a menő, mert az nem menő. Olvassuk el, hogy ki mit gondol, mit szeretne, szorozzuk be ízlés szerint 1/10 és 1/1000 közötti faktorral, hiszen a pénz még egy esetleges demokrata kongresszus - demokrata elnök  párost is erősen korlátoz és utána  ikszeljünk.

 

Megjött a szemétdíj. Pont egy évre rá, hogy itt lakom. Az a rendszer, hogy  a tavalyi szemétdíjat kéthavonkénti részletekben idén kell befizetni. A csekkek  egy A3-as tapétában érkeztek a levélben, a scannerbe ennyi fért, illusztrációnak jó.

 

Rotterdam nagyon jó hely. Egy kimagaslóan kellemes pontja a kikötő, ahova biciklivel is könnyen el lehet jutni. A Benelux alagút a kikötő tengertől távolabbik részén van, a Maas (a Rajna egyik hollandiai szakasza) alatt halad. Három részre van osztva (mindegyik külön légtér): egy az autósoknak, egy a bicikliseknek és egy a gyalogosoknak. A bringaút alagútján fehér csempére fel van festbe óriási betűkkel Jules Deelder verse, amit így tekerés közben pont nyugodtan el lehet olvasni.

Igy szól (Pintér Panni):

Lieve Ari
Wees niet bang

De wereld is rond
en dat istie al lang

De mensen zijn goed
De mensen zijn slecht

Maar ze gaan allen
dezelfde weg

Hoe langer je leeft
hoe korter het duurt

Je komt uit het water
en gaat door het vuur

Daarom lieve Ari
Wees niet bang

De wereld draait rond
en dat doettie nog lang

(Kedves Ari Ne félj A világ kerek és már régóta az Az emberek jók Az emberek rosszak De ugyanazon az úton járnak Minél hosszabban élsz annál rövidebb ideig tart Vízből jöttél és tűzön át mész el Ezért kedves Ari Ne félj A világ forog és még sokáig forog).

Ma kaptam egy levelet az EuroFunerali-tól. Igényes, színes prospektus.  Milyen rendesek,  írják is, hogy a kliensek elégedették és ők a La vera alternativa.  Ha mással akartam volna eltemettetni a szeretteimet, akkor most melletük tenném le a voksot. Van három csomagjuk, Iris, Magnolia és Giglio. Az árak a szolgáltatástól függenek illetve a koporsószállító Mercivel az elhunyton kívül még hányan akarnak utazni. És mindjárt három prospektus a borítékban, hogy tudjak adni a barátaimnak is. Kell valakinek? Mind a hármat el tudom ajándékozni, mert az akciók csak december 2008 december 31-ig érvényesek, de az én rokonaim mind jól vannak.

Egy ideig gyüjtögettem a típuskommenteket a blogokon, hogy kicsit felturbózva egy bejegyzés legyen belőlük, de nem olyan jó ötlet. Inkább pszichológiai elemzésre szorítkozom.

Az első dolog az érzelmi beállítódás. Azt hiszem, hogy amikor elolvas valaki egy bejegyzést először eldönti (nem feltétlenül tudatosan), hogy jó-e, igaz-e, érdekes-e, megalapozott-e, vagy sem. Ide tartozik még az is, hogy megszólítva érzi magát, például, ha valaki olyasmit ír, csinál, olyan megoldást alkalmaz, amit az olvasó jobban ismer, exkluzívnak tartja, kvázi úgy érzi, neki szól. Mindezt nem csak a bejegyzés fő témájával kapcsolatban, hanem különböző részletekkel kapcsolatban is megvizsgálja. Ha valaminél, legyen az a főtéma, vagy a egy részletkérdés kileng az érzelmi mutató valamilyen irányba, akkor kommentel. Ez függ az olvasó aktuális hangulatától is. Természetesen itt a kommentelő olvasók motivációjáról van szó, mert nyilván mindenki odaszól a számítógépnek, "hogy ez hülye, mit várt?", vagy "hú ez de király, kipróbálom", de a kommentelés már a közélet része és most csak azzal foglalkozom. Mindezt egy régebben írt példa  alátámasztja, ahol a repüléssel kapcsolatos homárbejegyzésekre írt kommenteket osztályoztam.

Az érdekes ebben az egészben az, hogy a naív ember azt várná, hogy egy bejegyzés után racionális vita alakul ki, vagy esetleg hasznos segítséget kap a bejegyzés írója, (ez elő is fordul), de a hozzászólások többsége (tisztelet a kivételnek, úgy értem láttam már olyan bejegyzést sok kommenttel, ahol ez nem volt igaz) érzelmi töltetű és semmilyen indoklást nem tartalmaz. Hiába kéri például Pillangó próféta a rádióban a "rúzvelt-rózevelt" interaktív vitában a hallgatókat, miután benyögik, hogy "rúzvelt"-nek vegy "rózevelt"-nek kell ejteni az elnök nevét, hogy "Arra kérem az osztály tanulóit, hogy szavazataikat indoklással adják le", hiába. A hallgató (kommentelő) amellett kötelezi el magát, ahogyan a Nagymamája mondta, vagy ahogyan a kedvenc villamossofőre mondja be a hangosbemondóba, más nem nagyon érdekli.

 

Nézzünk még egy példát a Homárról, ezt: Valaki azért panaszkodik, mert az Iphone-ját nem küldik szervízbe, hanem Németországba és 15 napon belül eldöntik, hogy a hibát a használó okozta vagy sem, és ha nem, akkor küldenek új telefont, addig meg kaphat cseretelefont, de nem Iphone-t. Mindez a T-Mobil égisze alatt történik. Lássuk a kommenteket.

Szegény koma, gondol bele az olvasó, nagy szarban lennék, (vagy emlékszem, amikor nagy szarban voltam), mert nem volt napokig telefonom. De Németországban legalább korrektek:

Szerintem jobban jár a német megoldással :) Egyáltalán miből gondolja, hogy itthon kevesebb ideig tartana?

Szerintem jobban jár, ha Németországban javítják meg, öregem. Ezek itt nem gyógyítanak, csak teszik!

Jobban jársz Németországgal, hidd el. Én egyszer javíttattam telefont, egy nokiát, a szolgáltató szervízében, na az kereken 30 napig tartott. (ez informatív)

 

A T-mobil az egy szar, megbízhatatlan cég, gondol bele az olvasó:

mit vártál T-őlük?

 

Minden szarért panaszkodnak, pedig az eljárás korrekt, gondol bele az olvasó:

Örüljön, hogy kap kölcsöntelcsit...

 

Az illusztráció a bejegyzéshez egy törött telefon, a márkája nem látszik, a bejegyzés nem szól a meghibásodás típusáról, meg eleve telefonba mondta bele a naív ügyfél, valami itt nem kóser, valami itt büzlik:

A tores az miota meghibasodas? Mi volt a baja a keszulekenek? Miert nam raknak be egy valodi fotot? Ez csak fotosopp. Cserekeszuleknek remelem Nokia 3210-es jar :))))))))))

 

A következő kommentet egy konstruktív javaslat, arról szól, hogy hogyan lehetne esetleg saját kezüleg megjavítani, nem másolom ide, de lényeg, hogy ilyen is van.

 

Egy új telefon miatt új szerződést kötni hülyeség, gondol bele az olvasó:

"csak emiatt kötött még egy témobilos szerződést" =? sikeres ember...

 

Szar az Iphone, jóbarátom megszívta vele és drága, gondol bele az olvasó:

Eleve sz@r ez a kütyü. Egy barátom,még az elsők között vett egyet kártyafüggetlen méregdrága áron. Majd kettő hét múlva mesélte,hogy örült,hogy sikerült eladni valami hasonlóan kíváncsi baleknak. Ő szerinte mindenre tök jó,csak telefonálni nem. Az sms meg egyszerűen lehetetlen.

a sznobizmus ara. rohoghetek? buta humanoid :(

Nesze nektek ájfón! Sznobság.

 

Az Iphone jó, a szervíz jó, az emberek előbb kezdenek panaszkodni, minthogy felderítsék a lehetőségeket, gondol bele az olvasó:

Ez baromság. 1-2 nap alatt cserélik vagy javítják az iPhone-t jelenleg. A T egy külső céggel szerződött a javításra, nem az Apple szar szervize foglalkozik ezekkel a telefonokkal. Jelenleg nincsenek elhavazva. A minap a szervizes pultnál mellettem állt egy fickó, annak 24-72 órát mondtak. Rákérdeztem a pultosnál, azt mondta néhányat cseréltek pixelhibával, néhányat mert nem forgatta el a kijelzőt, és sokan vitték vissza aktiválási hibával, amit a helyszínen orvosolnak, mert általában a júzer bassza el. A tököm tele van már a megalapozatlan fikázással. (részben konstruktív)

A Júzer nem bír ki két hetet az iPhonja nélkül?

 

Ez nagyjából az első pár komment alapján. Az érdekes még ebben, hogy a kommentekből marketinget lehetne tanulni cégeknek és pártoknak és jól látszik, hogy a nehezen kikezdhető érzelmi hozzáállás határozza meg egy ember viszonyát egy termékkel, céggel, üzenettel, legyen az az Iphone, vagy a T-Mobile vagy maga a bejegyzés iránti szimpátia. Ha kommunikáció szakos lennék, akkor ebből írnék szakdolgozatot. (Jut eszembe, már majdnem kész egy kapcsolódó disszertáció a politikai aspektusáról a dolognak (kampányolás, marketing) a magyarországi viszonyokra, Zs. írja és elég király lesz).

A pozsonyi Letisko M.R.Štefánika repülőtér ingyenes Airport News címlapjáról.

Király ötlet, hogy közéleti személyiségeket felsoroljunk az árokásó listára, a keret is jó: rövid jellemzés, aztán "előnye/hátránya" pár szóval, végül hiszterométer pontszám a 10-es skálán. Először azt hittem, hogy külföldiek is beférnek, úgyhogy elkezdtem jobban körülnézni a világ "legelitértelmiségibb" emberének háza (tolla-, szája-, zászlaja-) táján. A 80 éves Noam Chomsky-ról van szó, aki egy világhírű nyelvész, nyelvészetben és filozófiában a XX. század egyik legfontosabb alakja és aki rendszeresen részt vesz Palesztinás tüntetéseken, és antiglobalista, anarchoszindikalista nézeteket vall. Baromi sok könyve van, meg előadása, meg interjú vele politikai témában, szerinte Vietnám, Kelet-Timor, Koszovó, Irak mind mind kizárólag az Egyesült Államok sara volt, Boszniában Koszovóban a CIA irányította az UCK-t 90 előtt, hogy kiprovokálja a szerbek kegyetlen válaszát, hogy aztán lehessen bombázni; ha éppen nincsen erős terrorfenyegetés a világon, akkor az amerikai elnök összebarátkozik és támogat egy potenciális országot (pl. öreg Bush, Irak, 198valahány), hogy utána lehessen háborúzni; Irak csak és kizárólag az olajról szól.

Előnye: öregszik és hajlandó elismerni olyan dolgokat, hogy a világ civilizáltabb, mint 40 éve.

Hátránya: Továbbra is ontja az interjúkat, előadásokat, cikkeket és mantrázza, hogy az Egyesült Államokat kizárólagosan a biznisz lobbi vezérli.

Hiszteriométer pontszámot nem merek adni, mert amúgy is értelmetlen lenne magyarokhoz hasonlítani tevékenységét.

Csak egy rövid hírt jelentek be. Tegnap beszéltem a főnökömmel, stratégialilag. Ennek a beszélgetésnek következtében úgy döntöttünk Zs.-vel, hogy maradunk. Egy évet, vagy inkább kettőt, vagy ötöt? Nagy részt rajtam múlik, hogy ez hogy sikerül, mindenestre nagyon örülök neki, meg Zs. is, jó hely ez itt minden szempontból, és elég jófej az Úristen is, hogy ezt így alakította. (Jó oké, nem valószínű, hogy egy irányítótornyban ül a mindenható szakállas bácsi) , de az embernek néha jól esik egy kis vulgarizálás.

Az index szereti a menő dolgokat. Menő dolog érteni a borokhoz, az autókhoz, menő dolog a legújabb és leggyorsabb számítógépekhez érteni, esetleg birtokolni őket, menők a mindenféle gadgetek, menők a gazdagok. Ennek megfelelően van is Totalcar, meg Alkoholista, ezen kívül meg mindenféle techblog, satöbbi. Sőt, az ilyen szubkultúra kategóriákba kerülő dolgok néha a címlapra kerülnek, jön az új operációs rendszer, amit az indexolvasók nagy része használni fog, akkor annak a tesztje már a címlapra való (bár a linuxrajongók meg az applehívők biztos nem örülnek ennek nagyon, én sem).

Mégis néha az az érzésem, mintha Marie Antoinette és udvartartása adna ki egy újságot a sans-culottes-oknak az újfajta kalácsokról.  Most a főcím például: "Finishben a 3G és a wifi belvárosi versenye" volt (A kép a cikk illusztrációja volt a címlapon, onnan loptam). Nem tudom, hogy mi az a 3G, a wifi-t igen, de az átlagember, aki online híreket olvas egyáltalán nem feltétlenül tudja, vagy kell, hogy tudja, hogy egy mobiltelefon rajongó milyen módon küld adatokat a haverjának. És nemcsak, hogy csak keveseket érint, de még csak nem is annyira érdekes. Ha én szeretném használni, mert kell/tetszik/beleszerettem, akkor utánanézek. De a főoldalra minek? Aztán azt is észreveszem én az éles szememmel, hogy az index szereti az apple-et. Viszonylag sűrűn felkerül valami hír az új iphone-ról vagy macbookról vagy ipodról. Menő, rendben van, (szerintem egyébként elég régen volt az), van is az a kisgyerek, aki a magyar appleblogot csinálja lelkiismeretesen, tök jó. De a címlapon? Miért? Az apple-nek vannak igen jó designerei, és igen jó marketingesei, még ha az én ízlésemnek hangyányit (na jó mammutnyit) túl agresszív a marketing, de effektív. De az index a címlapon miért reklámozza? Olyan ez kicsit, amikor fociban le sem kell fizetni a bírót, tudja magától, hogy hova kell fújjon. Az ilyen bíró szar.