Lerágott csont már a cím is. Ami egy kicsit mégis megdöbbentett, mint ahogyan egyébként Lakos Imre Szdsz-es politikust is, hogy a BKV esetében például (és sok más esetben) a vita nem a botrány tartalmáról szól, hanem a hatalmi viszonyokról, ki a jó elvtárs, ki a rossz elvtárs. Teljesen mindegy hogy milyen csontvázak többsége hullik ki minden szekrényből, amerre Kocsis István elhalad (nagyjából minden info megtalálható Bodoky Tamás munkájának köszönhetően az indexen és a blogján), valójában hatalmi harc folyik, Kocsist lehet védeni is ízlés szerint.
Egyrészt a közvélemény tökhülye, a sajtó minden becsületes embert elmeszelhet, pedig lehet, hogy kitűnő felsővezető, másrészt úgyis mindenki lop és Kocsis csak a jéghegy csúcsa (lásd még: "Menjünk a kocsmába inkább, igyunk meg egy felest, rohadt kommunista mind.").
Ez két különböző érvelés a felháborodás ellen és a dolgok normalitását vagy a rezignációt megtámogatandó. Az elsőre azt tudom mondani, hogy hatalmi harcok mindenütt vannak, de még a világ legeslegkiválóbb felsővezetője is lemond/áldozatául esik/lemondásra kényszerül egy ilyen szintű bizalomvesztés után (még ha a világ legbecsületesebb embere is volna, akit bepaliztak) nálunk jobb helyeken. A másodikra pedig azt, hogy más lehetőség nincs, mint megírni, utánajárni, demonstrációt tartani ellene, közbeszédben tartani a botrányokat és nem szavazni az MSZP-re legközelebb.
Ismerősök/sajtómunkások nyomatják, hogy az egész ország pár száz ember hatalmi hálójában van, és mindenki csaló, nincs különbség kormány és ellenzék között, nincs független erő, például egy LMP sem nő ki a semmiből pár hónap alatt 2% fölé, kilóra megvesznek itt mindenkit a gonoszok. Erre én azt mondom, hogy nálunk százszor banánabb köztársaságban is van számtalan értelmes ember, aki a 0.01%-ra is feltesz és hallatja a hangját, leszavazza a bukott kormányt, próbál friss hangokat találni/támogatni, még ha esetleg nagyon kicsi is az esélye, hogy van értelme. Talán ezt hívják hazaszeretetnek.
