larisse

Elmentem a dokihoz, mert nem sikerült kilábalni a megfázásból vagy miből. Már tegnap próbáltam, 3/4 4-re odamentem, érkezett még egy olasz csaj meg egy szenegáli koma, aztán később még két fekusz, de nem volt ott a doki. (A rendelő egy lakóház első emeletén van, ki sincs külön írva, csak van egy Dr P. csengő). Bejuttunk a lépcsőházba és az ajtó előtt várakoztunk, ahol kint van két nagy tábla, hogy a páciensek ne várakozzanak sem a lépcsőházban sem az ajtó előtt. Kb fél 5-kor jött egy lakó, akivel szóba elegyedett valaki és kiderült, hogy reggel volt rendelés. Kiírva semmi nincs, az olasz csaj az interneten is keresett rendelési időt, de nem talált. Na jó, abban maradtunk, hogy akkor másnap 10 körül megpróbáljuk. Odamentem 10 előtt, megkérdeztem egy komát, aki az utcán ácsorog, hogy nem tudja-e mikor van rendelés. Ő nem tudta, de egy ismerőse ajánlott egy lakót, a házban, aki biztosan tudja. Ezt a lakót felcsengettem, aki magabiztosan azt mondta, hogy ma délután lesz. Hazamentem, délután vissza (40 méteres távról van szó, szerencsére). 3/4 4-kor kb. 20 fős tömeg fogad, tegnapi ismerősök ott vannak. Enyhe tolakodás, aztán vita a sorszámhúzásnál, leülünk a rendelőben. Megy a rendelői szöveg vagy fél óráig, hogy el szabad-e menni a sorszámmal, meg ki mennyire becsületes, meg hogy megváltozott a  világ. A hangadó egy olasz Mamma típusú nő,  egy arab fickó, meg a szenegáli koma.  A  rendelő falán felvilágosító poszterek: Las Drogas spanyolul, Il Cancro di prostata, afrikai képek, világtérkép, afrikatérkép. Dohányzóasztal egy a szoba felét elfoglaló szőnyegen, rajta újságok, Leggo, La Stampa, és néhány vastag női melléklete. A folyosó végén nagybetűs koszönőlapok, az egyik így szól:

Credete miei fratelli
senza Dr P. e Martin Luther King
siamo finiti.

(Higyjétek el testvéreim, hogy Dr Parker és Martin Luther King nélkül halottak lennék(?)).
A doki egyébként szimpi, elég gyorsan dolgozik, Zoltánnak szólít.