Mesélte D., hogy a húga jó blogot ír, és különösen mióta átment fikázásba, azóta még szórakoztatóbb. Tényleg jó, bár nekem általánosságban erről, mint annyi minden egyébről is van elméletem. Szintén plágium, (a volt fizikatanárom szövege) hogy a net az egy szmog, ott nem tünik fel a zseni vagy a század költője hirtelen, ha viszont Osztap Bender ügyes, akkor fel tud úgy tünni, mint a század költője. A szmognak egy jelentős része az ócsárlás fórumokon, blogokon, ami persze néha jó, de mégis amikor kicsit felhúztam magam az index antiművészfilm koncepciós perén és írtam egy kis gyalázkodást ide, akkor leszedtem hamar. Arról van szó, hogy a filmszemle alatt minden nap lejött egy írás, vagy egy videó, ahol főleg a Londoni férfit meg a Deltát baszogatták, részben, hogy élvezhetetlenek, meg hogy nem hoznak hasznot. A bajom az volt, hogy nem egy libertiánus és mainstream filmeken felnőtt ex-Nyúz mozirovat felelős szintű ember írt egyet, hanem mindenki ugyanazt mondta, írta, tényleg, mint egy egyetemi társáság, ahol a hangadó sikeresen csajozik azzal a dumával, hogy a művészfilmes világ belterjes és sznob és széles e világon elismert rendezők valójában szarok és akkor mindenki átveszi ezt a szöveget. És egy hétig jön, minden nap a főoldalon (nem linkelek be semmit, mert nem érdemes ezekkel időt tölteni).
A másik elméletem (ma nem lesz több:)), hogy a magyar ember előszeretettel gyüjti a rossz tapasztalatait, amit aztán jól megír az interneten. Egy példa a vezetés: a taljánoknál nyomják a dudát egyfolytában, felháborodásukban úgy néznek és anyáznak a bénázók arcába, mintha egy gyilkossal lenne dolguk, de fél perc után már nem is emlékeznek arra, hogy mi történt. Mo.-n megjegyzik és blogot írnak róla, hogy a járdán parkolt, aggresszívan kanyarodott, 13 dioptriával 95 évesen biciklin veszélyeztet, stb. Vagy csak passzívan ezeken a dolgokon elmélkednek, ahelyett, hogy csinálnák a dolgukat és számolnák a kvázi-szabad spin-láncok alapállapoti összefonódottsági entrópiáját:D.
