Ez itt balra a logója. Torinó provincia, Torinó város Önkormányzata, és két bank pénzeli. A Villa Gualino-ban van a Fondazione Don Carlo Gnocchi mellett a Pó folyó keleti oldalán egy domboldalon Torinó egy elit negyedében. Nagyon szép kilátás nyílik a városra, és a közeli hegyekre is, ha szép idő van. Itt alább látszik a városból egy darab, Az intézet be van jelölve, a belvárosból meg látszik a Porta Nuova vasútállomás meg a Piazza Vittorio , ami az északabbi híd baloldalán egy nagyobb fehérség. Az utca, amin lakom onnan indul ki a folyóval párhuzamosan felfelé, de aztán kicsit elkanyarodik tőle a folyó.





















Ilyen volt ma a kilátás reggel:



















Na jó, akkor mostmár elkezdem mesélni az érdekesebb dolgokat. Úgy kerültem ide, hogy van egy ismerősöm Páviában, aki együtt dolgozik egy itteni proffal és felmerült, hogy az éppen kiröppent doktoranduszuk helyett beszállhatnék hozzájuk a kutatócsoportba. Meg is ígérte a koma, egy előadás után, hogy ha úgy döntök, hogy szívesen jövök ide, akkor felvesznek. Össze is jött végül, magát az ajánlatot (vagyis az emailt, hogy akkor jöhetek ide) két és fél hónappal később kaptam meg, mint ahogy ígérték, és viszont addig semmilyen infót nem voltak hajlandóak kiszivárogtatni, annak ellenére, hogy többször próbáltam szépen kérni minden lehetséges kommunikációs eszközzel. (A költözés miatt lett volna fontos tudnom, mert külföldön dolgoztam augusztus végéig).
   
Az első emeleten vannak az adminisztrátorok, a másodikon a kutatók és E. Olyan mágneskártyarendszer van, hogy ellenőrzi, hogy egy kilépés után csak belépés következhet, ezért, amikor megyünk ebédelni, akkor csoportonként megállunk az ajtónál, végighúzza az első ember a leolvasón, résnyire kinyitja az ajtót és visszacsukja, aztán a következő, stb., a legvégén pedig egyszerre kimegyünk. A riasztó naponta 2-3-szor megszólal, vagy amiatt, hogy valaki "másodszor jön be", vagy olyan ajtón ment ki kártya nélkül, ahol nem lehetett volna. Jó légkör van, asszem sokkal felszabadultabb, mint egy egyetemi elméleti fizika tanszéken. Az adminisztrátorok irodái egy ajtó mögött vannak, van egy előtitkárnő, aki bejelent, ha valamelyik adminisztrátorhoz kell mennie az embernek. Ők nem annyira közvetlenek, illetve van egy különleges légköre az irodáiknak, dohányoznak benne, illetve két kutya is lézeng ott minden nap, egy kis fehér, (pincsi?) meg egy nagy fehér, talán kuvasz. Láthatólag van hierarchia is közöttük, mert amikor például azt kérdeztem az egyik titkárnőtől, hogy mikor vannak az intézetben általános szünnapok, akkor fejet csóválva elmosolyodott és mondta, hogy azt majd G. (az előtitkárnő) elmondja. De ő is néha hátrakiált, hogy vieni! (=gyere) és akkor előjön egy "kisgyerek" (alacsony fiatal olasz könyvelő) és például ő veszi át a kezemből a számlákat, egy szakmai utazáson költségeiről.  Általában ha az embernek valami kell, akkor oda kell menni, mert az emailre nem szoktak reagálni, bár van kivétel. E., a rendszergazda, valójában jobban illene az adminisztrátori szintre, mint ide föl, ő például néha válaszol, hogy tud segíteni, de aztán semmi nem történik és nem is jön az emberhez. Bár ha az ember az irodájában találja, és személyesen kéri, akkor segít.

A lakásról nincsen képem most, viszont  idebiggyeszek egyet arról a templomról, ami a folyót túloldalán látszik. Biztosan közeleg a Karácsony, mert eddig rendes sárga fénnyel volt kivilágítva esténként, pár napja viszont ilyen:































Azt akartam még elmesélni, hogy kirándultunk múlt szombaton: kocsit béreltünk a reptéren, amit vasárnap vittem vissza. Nem müködött az éjjel-nappali benzinkút, illetve annyira müködött, hogy a benyelt 40 euróról kinyomtatott egy papírt. Viszont így el kellett mennem Caselle-be tankolni és a késés ezért plusz egy napi bérleti díjba került minden meggyőzési kísérletem ellenére, hogy az easycar alkalmazottja mutatta a benzinkutat és hogy lehetne emberséges és eltekinthetne a késéstől. (Nem tehette meg, mert a rendszer automatikusan akkor zárja le a szerződést, amikor átadom a kocsit, ha viszont elviszem lezárás után és összetöröm, az már az ő felelőssége lenne). Másnap aztán visszavonatoztam a reptérre, kiderítve, hogy ez a legolcsóbb lehetőség. Van egy vasútvonal egy kis állomásról , ami érinti a repteret, de nincs összekötve a fő állomásokkal. Ráadásul "egy csomószor nem is vonat, hanem busz", ami a reptér Érkezések parkolójában áll meg egy nagyon kis helyen és mindkét irányba ugyanott, ezért elég nagy rohangászás van, ha megérkezik a két busz. Viszont a vonat elég modern, meg az állomás is. Ugyanezen az úton történt, (otthonról a kis állomásra) hogy a 11-es buszt vártam és az érkező buszon a második számjegy egy fél nullás volt. Megkérdeztem egy várakozót, hogy ez é a 11-es, mondta, hogy igen, úgyhogy nem volt gond, de több  olasz sem tudta, és kérdezősködött a buszon. Nem értek még eléggé olaszul, de a "tagliare", az elvágni a "zero" meg zero, a "Madonna" meg Madonna, úgyhogy úgy látszik ez a feles nulla, mint egyes, új jelenség. Na mára ennyi.