Az indexen ez most forró téma, leírom én is a tapasztalataimat. Először is a szokásos vígasztalás, nem csak otthon szar a szolgáltatás: itt van például Olaszország, ahova a vámrendelkezések miatt a legtöbb ismerős soha nem mer az EU-n kívülről rendelni, mert 2 hónapba telhet, mire átmegy a vámon valami. Egy majd egymilliós városban (Torino) szombat délután 1 órától hétfő reggelig semmilyen posta nincs nyitva. Statisztikáim nincsenek, de egy anyukám szülinapjára Paviaból küldött csomag 3-4 nap helyett 3 hét alatt érkezett meg és limai pecsét volt rajta (ezt a saját apámnak sem hittem el a telefonban, csak a saját szememnek), megjárta Dél-Amerikát viszonylag gyorsan.
A magyar posta (vagy a Royal Mail) idáig egy születésnapi csomagot vesztett el, meg egy levelet, de tényleg jobb ajánlva feladni mindent, nem is csak az értéke, hanem a bosszúság miatt. A nagybátyám pedig a minap mesélte, hogy fiatalkorában néha be kellett segíteni a postának (talán úttörőtáborban?) és akkor rendszeresen felnyitották a borítékokat és kivették belőle pl. a nyugati rokonok által küldött pénzt. Persze ez pár évtizeddel ezelőtt volt az átkosban.
Még egy pozitív tapasztalat: legutóbb szintén egy családtagnak vettem mp3-lejátszót Angliából ebay-en és majd két hónapig nem érkezett meg (ajánlott küldeményről van szó). Eléggé szükszavú és lassú volt az eladó, úgyhogy a végén elindítottam egy ebay-es vitát (dispute console), amikor is kiderült, hogy rosszul adtam meg az irányítószámot és 1162 Rózsa-utcát írtam a 1077 helyett. Már letettem róla, hogy ez meglesz, megvettem egy másikat kétszer annyiért boltban (ugyanolyan paraméterekkel FM transzmitter nélkül) és átadtam az ünnepeltnek 1 hónap késéssel, amikor is pár hét múlva reggel csörög a telefon Zs.-nél, (ő lakik a Rózsa utcában), a XVI.. kerületi postáskisasszony kérdezi kicsit bátortalanul, hogy nem vár-e csomagot külföldről. Kiderült, hogy a postáskisasszony saját maga kereste meg Zs.-t a telefonkönyvben (ritka vezetékneve van) és hívta fel, miután 5-ször kézbesítették a XVI. kerületi Rózsa utcába sikertelenül.
Még egy melléktéma: online vásárlás. Kicsit rizikós a kézbesítés miatt, de mindig sokkal sokkal olcsóbb. Különösen elektronikus dolgokkal, egy memória, egy digitális fényképezőgép, egy mp3-lejátszón óriásiakat lehet spórolni, és az új dolgokra pontosan ugyanúgy érvényes a garancia, mintha boltba venné az ember (csak nem visszavinni kell, hanem visszaküldeni). Csak egy példa: Budapesten nem sikerült FM transzmittert venni (az arra való, hogy cd-s autorádióban hallgathassa az ember az mp3-lejátszót). Az még hagyján, hogy a Media Marktban, meg vagy két másik hasonló boltban nem volt olyan lejátszó, amibe ez be van építve, de külön sem lehetett venni, mert épp nem volt a legolcsóbb 7ezer forintos a boltban. Egy hét után, miután megrendeltem, értesítettek, hogy már nem árulják. Most vettem egyet újonnan 1 fontért (+4 font a postaköltség=5 font=1500 Ft) Hong Kongból. Éljen a globalizáció.
