HTML

larisse

Olaszságokkal kezdtem, ma már a magyar politikába/közéletbe is belepofázok. Azért jó ide írni, mert legalább kevésbé fárasztom az ismerőseimet a kávéházi filozófiával.

Linkblog

Monitor, bútor, miegymás

2007.11.18. 11:25 cpandacsoki

Szembejött velem a Dolgozó előtt egy öreg koma. Először azt hittem, hogy a főnököm, drapp zakóban, elég elegánsan, bottal. Elkezdett pollentónizni (pollentóni az észak-olaszok gúnyneve délen), de ő inkább pozitívan használta, hogy lám-lám, ettől ragyog a nemzet, hogy a fiai még vasárnap 0-1-2 fokban is feltekernek a hegyre, de aztán mondtam neki, hogy nem értem jól, mert nem beszélek jól olaszul. Amikor kiderült, hogy magyar vagyok, akkor aszonta, hogy a magyar az igen, annak van kultúrája, nem ugyanaz, mint a lengyel vagy a szlovák. Aztán még bravózott, meg Buona Domenicát kívánt. Csak azért írtam ezt ide, mert külföldit ilyeneket mondani még nem hallottam.

Viszont nem ezért tekertem be vasárnap, hogy ezt a babért learassam. Hanem azért, hogy megnézzem, hogy a tegnap véletlenül vásárolt monitor kompatibilis-e a videokártyámmal (valószínüleg nem, mert széles, a kártya meg régi), meg, hogy a bolt nyitva van-e ma.

Pár napja elhatároztam, hogy behajtom egy kedves ismerősöm ajánlatát, hogy kivisz kocsival egy plázába, ahol vehetek bútort, meg monitort, meg nagyobb dolgokat (nekem nincs kocsim). Kimentünk a Panorama Centro Commercialeba, ahol van BricoCenter, meg nagy hipermarket. Út közben láttam, aztán hazafelé is több ízben (sajnos fotóm nincs róla), hogy ha kétsávos forgalmas úton, ha a szélén villamossín van, akkor az emberek az út közepén megállnak a dupla záróvonal közepén vészvillogóval, várakoznak, térképet olvasnak... Na, de a lényeg, hogy a BricoCenter-ben végülis bútort nem vettem (gondolván, hogy az Ikeában nagyobb a választék és olcsóbb), polcnak való fát szintén nem, mert nem  nm-re mérik, csak előre levágott darabot tudnak tovább darabolni, viszont az egészet meg kell akkor venni. Gondoltam, akkor legalább veszek monitort a szomszéd boltban, az úgyis szintén esedékes. Kinéztem egy széles képernyős 17 hüvelykeset, de meg kellett kérdezni, a komát, hogy hol találok olyat, aki elkezdte nyomatni, hogy biztosan jó-e az nekem, mert kell, hogy a széles 1440x900-as felbontást támogassa a videokártyám, különben ovális lesz a kép. Rájöttem, hogy valószínüleg igaza van, de nem állt le, hanem nyomatta tovább, hogy utána hozzák vissza és reklamálnak és nem cseréljük vissza (G. megerősítette, hogy ha valamit kibontasz, akkor semmiképpen nem cserélik vissza). Na jó, otthagytam, választottam másikat, de az nincs, az a tíz darab a polcon csak kiállítási példány, hiába van rajta az ára, azt nem lehet megvenni. Oké, akkor átsétálunk a Panorámába, találok is egyből egy 150 eurós Hyundai 17"-es monitort, viszem is a pénztárhoz. Hosszú sorbanállás után sorrakerülök, nincs vonalkód az árun. Mennyibe kerül, mondom 149 euro, telefonál, aszondja, hogy nem, 199, mondom, de nem. Vigyem vissza, nézzem meg. Visszaviszem, hosszú sorok vadásznak a dolgozókra, elkapok egyet, mutatom a levett árcédulát, meg a dobozt, hogy van itt ez a doboz, van benne valami, aszondják nem az, ami ezen a cédulán van (nekem az kell, ami a cédulán van). Odamegyünk, mutatja, hogy tényleg, az nem az, viszont, ami a cédulán van, abból már nincs. Oké, ekkor már kissé idegesen (G. közben már többször nézte az óráját, ekkor már kint várt szivarozva a bejáratnál) választok egy másikat 179 euró, (kínai, közel s távol nincs olyan márka a polcon mellette, nem lehet más a dobozban, drágább, de legalább 19"-es, jó lesz) kasszás néni előreenged, aszondja 189 euró, (a fenébe, biztos elírták, gondolom, hibás gondolat...) megveszem. Hazaindulok, kitesz G. a piacnál, ahol kapok tejfölt, utána hazagyalogolok a monitorral, mert a 3-as villamos nem jár. Otthon megnézem, nagy betükkel rá van írva, hogy 19"w, wide screen. Megint nem az volt, mint a fölötte lévő cédulán ki volt írva, úgy látszik ebből a HannsG márkából is kétfélét árultak. Ezért nem stimmelt az ára. Most meg is néztem a kőkorszaki Matrox Millenium G450 nem tudja az 1440x900-as felbontást, úgyhogy akkor az 1 eurós lombfürészt sikerült vásárolni ezen a körúton, aminek értelme volt.

G.-t már nem akartam aznap zaklatni, ki tudja, biztos focimeccs van délután, meg aztán nem olyan jó móka mással rohangászni vásárolt dolgokat visszacserélgetni a  tömegben. De sebaj, mivel a fejembe vettem, hogy ezen a hétvégén lendítek a lakáson, akkor megeszem a maradék nagynéni féle töltöttkáposztát immár tejföllel (Panna acida), nem főzőtejszínnel és kiugrom gyorsan Grugliasco-ba, az Ikeába, meg az Obiba. Van egy busz, aminek a megállója 5 percre van gyalog a lakásomtól, átmegy az egész városon és 3/4 óra múlva az Ikea előtt tesz le. Szombat délután van, iszonyatos tömeg. (Az olaszok nem bánják ezt annnyira, vasárnap például, ha elmennek kirándulni autóval, akkor előszeretettel megállnak autópálya menti pihenőhelyeken kávézni, reggelizni, félórás sorbanállás árán is). Nem baj, én majd végigrohanok, jól kiválasztom mi kell (fiókos szekrény), megveszem és eltüzök. Persze ez nem megy így, nincsen pont olyan, amilyen kell, túl drága, túl ronda, közben telefonálok, újra körbe megyek. Sikerül találni végre egyet, irány a pémztárhoz, illetve először nem találom a polcon, aztán megnézem egy komjúteren, aszondja, hogy ha ez a termék kell, akkor beszéljek egy eladóval. Odamegyek valakihez kikeresi, kinyomtat egy papírt, amit a kezembe ad, a következő instrukciókkal: Ez a bútor nem itt van, hanem 5 percre innen kocsival, fizessem ki, menjek oda és vegyem át, simple as that.  Tömegközlekedés nincsen oda.  Egy másik eladó szerint van, de nem egészen odáig. A "plázainformációs" csajnak eltorzul az arca, igen, nincsen oda busz, nincs ott semmi, csak az Ikea Depot, kivilágítatlan út vezet oda, taxizzam oda. Elég nagy a csúcsforgalom, nem taxizom el 10-15 eurót egy 80 eurós szekrény kedvéért (füty-füty), meg különben is, az nem tesz jót nekem pszichésen, hogy eltaxizom a depotba, onnan az első buszmegállóig és onnak 3/4 órát állok a buszon, aztán még 5 percet gyalogolok a lakásig a szekrénycsomaggal.

De legalább polcnak való faanyagot vettem az obiban, amit a rokihelyen gond nélkül tudtam utaztatni a buszon, pedig 106x129  és 79x145-ös dimenziók egyike is elég ahhoz, hogy egy skót buszsofőr meg se álljon a megállóban (azért skót, mert egyszer Skóciában az autóbontóból akartam hazamenni egy aksival a hónom alatt és a sofőr nem engedett felszállni), szerencsére egy olasz buszra szerintem atombombával is fel lehet szállni. Ez az egész kis kaland 10-7-ig tartott.

4 komment

Címkék: olaszország ikea tejföl

A bejegyzés trackback címe:

https://isis.blog.hu/api/trackback/id/tr14232858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Riva Mustafa 2007.11.19. 03:33:41

First!

Fater 2007.11.19. 21:40:57

Újabb érvek, hogy gondolkodni kellene egy kocsinak az ő megvételén. Persze talán itthon, mert úgy látom az olaszoknál ez sem lenne egyszerű.
Think on it!

killin tours · http://www.myspace.com/toubob 2007.11.21. 14:49:17

szerintem meg az a tanulság, hogy fel KELL szállni egyszer az olasz buszra atombombával, de legalábbis az atombombát felszállítani rá

a másik mustafa 2007.12.25. 22:16:06

a füty-fütyöt értem, jót nevettem
süti beállítások módosítása