HTML

larisse

Olaszságokkal kezdtem, ma már a magyar politikába/közéletbe is belepofázok. Azért jó ide írni, mert legalább kevésbé fárasztom az ismerőseimet a kávéházi filozófiával.

Linkblog

Magyar Posta

2008.07.18. 15:00 cpandacsoki

Az indexen ez most forró téma, leírom én is a tapasztalataimat. Először is a szokásos vígasztalás, nem csak otthon szar a szolgáltatás: itt van például Olaszország, ahova a vámrendelkezések miatt a legtöbb ismerős soha nem mer az EU-n kívülről rendelni, mert 2 hónapba telhet, mire átmegy a vámon valami. Egy majd egymilliós városban (Torino) szombat délután 1 órától hétfő reggelig semmilyen posta nincs nyitva. Statisztikáim nincsenek, de egy anyukám szülinapjára Paviaból küldött csomag 3-4 nap helyett 3 hét alatt érkezett meg és limai pecsét volt rajta (ezt a saját apámnak sem hittem el a telefonban, csak a saját szememnek), megjárta Dél-Amerikát viszonylag gyorsan.

A magyar posta (vagy a Royal Mail) idáig egy születésnapi csomagot vesztett el, meg egy levelet, de tényleg jobb ajánlva feladni mindent, nem is csak az értéke, hanem a bosszúság miatt. A nagybátyám pedig a minap mesélte, hogy fiatalkorában néha be kellett segíteni a postának (talán úttörőtáborban?) és akkor rendszeresen felnyitották a borítékokat és kivették belőle pl. a nyugati rokonok által küldött pénzt. Persze ez pár évtizeddel ezelőtt volt az átkosban.

Még egy pozitív tapasztalat: legutóbb szintén egy családtagnak vettem mp3-lejátszót Angliából ebay-en és majd két hónapig nem érkezett meg (ajánlott küldeményről van szó). Eléggé szükszavú és lassú volt az eladó, úgyhogy a végén elindítottam egy ebay-es vitát (dispute console), amikor is kiderült, hogy rosszul adtam meg az irányítószámot és 1162 Rózsa-utcát írtam a 1077 helyett. Már letettem róla, hogy ez meglesz, megvettem egy másikat kétszer annyiért boltban (ugyanolyan paraméterekkel FM transzmitter nélkül) és átadtam az ünnepeltnek 1 hónap késéssel, amikor is pár hét múlva reggel csörög a telefon Zs.-nél, (ő lakik a Rózsa utcában), a XVI.. kerületi postáskisasszony kérdezi kicsit bátortalanul, hogy nem vár-e csomagot külföldről. Kiderült, hogy a postáskisasszony saját maga kereste meg Zs.-t a telefonkönyvben (ritka vezetékneve van) és hívta fel, miután 5-ször kézbesítették a XVI. kerületi Rózsa utcába sikertelenül.

Még egy melléktéma: online vásárlás. Kicsit rizikós a kézbesítés miatt, de mindig sokkal sokkal olcsóbb. Különösen elektronikus dolgokkal, egy memória, egy digitális fényképezőgép, egy mp3-lejátszón óriásiakat lehet spórolni, és az új dolgokra pontosan ugyanúgy érvényes a garancia, mintha boltba venné az ember (csak nem visszavinni kell, hanem visszaküldeni). Csak egy példa: Budapesten nem sikerült FM transzmittert venni (az arra való, hogy cd-s autorádióban hallgathassa az ember az mp3-lejátszót). Az még hagyján, hogy a Media Marktban, meg vagy két másik hasonló boltban nem volt olyan lejátszó, amibe ez be van építve, de külön sem lehetett venni, mert épp nem volt a legolcsóbb 7ezer forintos a boltban. Egy hét után, miután megrendeltem, értesítettek, hogy már nem árulják.  Most vettem egyet újonnan 1 fontért (+4 font a postaköltség=5 font=1500 Ft) Hong Kongból. Éljen a globalizáció.

Szólj hozzá!

A Homár és a légitársaságok

2008.05.23. 17:39 cpandacsoki

A Homáron volt most egy poszt, amiben a naiv ügyfelet otthagyta a wizzair Rómában. Utána jön a sok okos komment. Az ilyen repüléssel kapcsolatos posztok után van néhány fajta típushozzászólás:

A: Egyszer utazott fapadossal, késett, nem volt kedves vele a stewardess, vagy zsúfolt volt, vagy kifizettették vele a plusz két kiló túlsúlyt, lényeg, hogy valami kellemetlen volt, és soha többet. Aki fapadossal utazik, megérdemli, azért olcsó mert szar.

A/2: Soha nem utazott fapadossal, de aki fapadossal utazik, az megérdemli, mert olcsó húsnak híg a leve.

A/3: Az adott légitársasággal egyszer utazott és kellemetlensége akadt, és utálja azt a légitársaságot és azzal soha többet.

B: Valamelyik királyi légitársaságnál dolgozik, a fapados szerinte azért olcsó, mert nem jár szolgáltatás hozzá, bármi gebasz van, akkor megszívja az utas, ezért érdemes királyi légitársasággal utazni, az különben is manapság már sokszor nem is drágább, mint némely fapados és legalább kultúrált.

B/2: Nem dolgozik semmilyen légitársaságnál, de valamilyen pozitív tapasztalata volt már valamelyikkel, vagy esetleg valami ismerőse ott, akire felnéz, szóval védi mindenfajta támadás alól az adott légitársaságot, mint egy elkötelezett nyugdíjas Gyurcsányt vagy Orbánt.

B/3: Ugyanaz, mint a B/2, csak negatív, valamelyik légitársáságot utálja, olvasott róla valami rosszat és többször sikert aratott már társaságban az olvasmányának elmesélésével, vagy valami ilyesmi és ilyenkor a Homáron is fikázza, mint egy Gyurcsánynak elkötelezett nyugdíjas Orbánt, vagy egy Orbánnak elkötelezett nyugdíjas Gyurcsányt.

(C: Ilyen hozzászólást még nem láttam érdekes módon, pedig személyesen ismerek ilyeneket: azért preferálják a wizzairt, mert magyar cég).

Én, a szuperintelligens diplomás értelmiségi, aki sokat repül repülővel belföldről külföldre, külföldről belföldre, külföldről külföldre, leírom a tapasztalataimat és a véleményemet ide.

A fapadosok a szabályozatlan szabad piac szellemében nevelkedtek. Az easyjet olyan akciókat hajtott végre még a klasszikus időkben 10 éve, hogy felszállt a főnök meg 10 alkalmazott narancsárgában a BA gépére, ahol éppen sajtótájékoztató volt. Meg otthagyták a vakokat, meg a csonka-bonkákat, ha nem volt elég kísérő, vagy pénzt számoltak fel (vagy akartak felszámolni) a tolókocsiért vagy a kövérségért, 2 darab 1 fontos jegyet reklámoztak óriásplakátokon, hogy lám velünk 1 fontért lehet repülni míg a többi 198 50 fontba került. A késésért, járattörlésért semmi kompenzációt nem fizettek, csak jogot adtak a következő gépükre (ami lehet, hogy két nap múlva ment csak és csak akkor, ha volt még rá jegy). Összezárták az alkalmazottaikat kis irodákba, keveset fizettek a pilótáiknak. De Európa  védi a fogyasztókat, meg a dolgozókat, még az olyan relatíve szabad piacot tisztelő része is, mint Nagy Britannia és bevezettek egy csomó szabályt, aminek az áthágásáért komoly bírság súlytotta a légitársaságokat. Ezek aztán megtanulták, hogy  akkor az adott rendszeren belül hogy éri meg nekik a legjobban reptetni az utasokat. A legelső és legfontosabb szabály, hogy minél kevesebb gebasz legyen, mert az mindig csak bevételkiesés így vagy úgy. A ryanair pl. Európa legpontosabb légitársasága lett, több helyen külön pult van a ryanair utasoknak a táskaátvizsgálásnál, hogy gyorsan mindenki felszállhasson (Bergamo). Golden Lounge, meg ingyen szendó vagy ital továbbra sincs, bár az easyjet már nem tesco-s farmerben dolgoztatja az alkalmazottakat, illetve csak bevonult olyan helyekre is, mint Németország, meg Olaszország, ahol nem lehet akármilyen az iroda mérete meg a pilóta fizetése, bár szerintem egy sajtótájékoztatón továbbra sem kínálja meg az újságírókat semmivel. És a legfontosabb az Európai Úniós rendeletek minden légitársaságra egyformán érvényesek, ha valamelyiknél nem fizetnek az csak azért van, mert nem verte bele még az orrukat 1-2 öntudatos utas valami komolyabb kártérítési perbe, vagy már csődközelben vannak és már úgyis mindegy.

A királyi légitársaságokat nem (mindenhol) sújtja a verseny olyan erősen, mint a fapadosokat, mert a nevük az bejáratott, - ez a legfontosabb - illetve némelyik ország állami hivatalaiban nem fogadnak el emailes visszaigazolást, csak olyan eredeti számlát, amire rá van írva hogy Air France. (Meg olyan is van, ha nem baj, ha veszteséges).

Az én és környezetem statisztikája úgy néz ki, hogy a sok fapados repülés közt volt, hogy becsúszott párszor pár óra késés, egy járattörlés (2006 aug 10, Londoni terroristaleleplezés), néhány köd miatti 200 km-el távolabbi reptéren való leszállás. A sok királyi repülés közt egy teljes otthagyás, jópár késés, néhány overbooking, csomó csomagelhagyás. Alapvetően az ár alapján döntök mindig, de azért a Malévet szeretem ócsárolni a fenti eset óta. A Milano Malpensai képviselőre csak rá kell nézni... Ócska kommunista banda! És még van egy hobbim, szeretném megérteni, hogy a különböző bank és hitelkártyákkal való repjegyfizetések között mi okozza az elég nagy különbséget és különösképpen azt, hogy hogyan tud egy átutalási költség 1000-1500 Forintra rúgni és hogy ez vajon miért nem szúr szemet Európának.

10 komment

Címkék: repülés homár fapadosok

Kávéházi filozófia: olasz lélek elemzés

2008.05.21. 18:17 cpandacsoki

Ma voltam egy workshopon kb. 10 kilométerre innen a külvárosban egy konferenciaközpontban. Visszafelé épp a délutáni csúcsforgalomban tekertem és hazaérve rámjött az ihlet.

Az olaszok nem jegyzik meg a kresszt, csak a nagyon fontos részeit. Például, hogy ha piros a lámpa, akkor elsőbbsége van a keresztbe jövőnek. Kevésbé fontos, hogy nem is lehet továbbmenni amíg zöld nem lesz. Indexelni sem fontos, vagy lehet, hogy kicsit segítene, de nem túl fontos, így aztán egy idő után el is felejtik, hogy van indexlámpa. Ezt abból vonom le, hogy ma egy háromsávos, de felfestés nélküli úton egy autó balra akart menni a középső sávból, a baloldali sávban levő meg előre, az előbbi megállt, a mögötte lévő hamar kikövetkeztette, hogy másért nem állhatott meg, mint hogy balra menjen, biztos, ami biztos, ő is megállt - szemkontaktus - a középső sávban levő dominánsabb lévén előbb ment tovább balra (de nem indexelt). A belvárosi kis utcákban azért mert én balról jövök még lehet elsőbbségem (felfestés és elsőbbségadás kötelező tábla): egy nő izmozott egy ilyen szituációban, de én nem félek, mert fél szemmel látom, hogy észrevesz, elkerülöm a direkt szemkontaktust, aztán megyek előtte mégis és mutogatok bőszen a felfestésre. De visszatérve az első tézisre: felületesek és pragmatikusok, amikor Filipponak meséltem lelkendezve, hogy itt mindenki belehajt a pirosba körülnézés után, aszonta, hogy hát igen, elég hosszúak a piros lámpák a városban. Viszont nem félek egyáltalán, néha dudálnak, de büntetés, vagy autóból feszítővassal kiugrás szóba sem jön.  Ahhoz bátorság is kell, az olaszok kicsit gyávák, motorokkal még ellavíroznak két szembejövő kamion között  egysávos úton, de beláthatatlan  kanyarban nem előznek, és egy Hungária körút szintü útra itt gond nélkül rámerészkedem itt bringával ellentétben a Hungária körúttal (ahhoz is bátorság kell, hogy egy biciklist lesodorjon az ember a sávjából és megkockáztassa, hogy esetleg komoly baja legyen és esetleg elmeszeli (őt, a sofőrt) az igazságszolgáltatás). A gyávaság tézist még azzal is meg tudom támogatni, hogy a sípályáik jelölése enyhébb, mint a franciáké (ha kicsit lejt, az már piros, ha van egy 30 méteres meredek szakas, az már fekete). Lehetne még a relatíve nagy számú kommunistából is valami tézist felállítani, de inkább csak álljon itt pár kép és abbahagyom. Világ proletárjai, egyesüljetek!






 
Nekünk sajnos csak vörös kokárdát akartak ajándékozni, Leninfejes zászlót nem.





























Itt pedig a rohamosztag, szerintem a szervezők rendelték őket pénzért.

Szólj hozzá!

Pünkösdisták és a fénysebesség átlépése

2008.04.30. 01:05 cpandacsoki

Ez a kép nagyon megtetszett nekem. Olyan, mintha valami karizmatikus vallási összejövetelt ábrázolna.

 Pedig ez az Air France - KLM küldöttség az Alitaliaval való tárgyalás közben. Biztos éppen magyarázzák nekik az olaszok, hogy garanciákat sem a szakszervezet részéről, sem a kormány részéről nem tudnak adni, de nyugodjanak csak meg, jó vétel lesz ez. Hamar elmenekültek, Berlusconi pedig adott a cégnek 300 millió euró tőkesegélyt, amit egyébként éppen 300 nap alatt él fel a cég, ami durván 9 euró évente per olasz állampolgár. Az EU-t meg majd lekenyerezik jó borokkal meg Milan díszpáholy helyekkel, hogy ne panaszkodjon a versenytörvény áthágásáért. 

Ez meg a mai vonatjegyem, nehezen olvasható rajta az érdekesség: 21:17 perckor nyomtatta ki az automata és 21:14 perckor pecsételtem le az autómatától 70 méterre (20 méter lépcső föl és 50 méter balra) levő vágánynál levő pecsételővel.  

 Mondjuk tényleg teljes erőből rohantam, hogy elérjem a 21:15-ös vonatot, hogy ne kelljen egy órát dekkolni a következőig, de a fénysebesség túllépése meglepett.

Szólj hozzá!

Címkék: berlusconi

"Stupinigi Hunting Royal Palace"

2008.04.19. 12:57 cpandacsoki

Az alapítvány, ahol dolgozom, meg pár hasonló kreáltak egy díjat, amit gazdasággal és társadalomtudományokkal kapcsolatos alkalmazott matematikáért adnak. Tegnap volt az átadási ceremónia és megadták a módját. A Savoyaiak egyik vadászkastélyában volt, a Stupinigi kastélyban.


























A díjat egyébként úgy hívják, hogy Lagrange díj, 70 ezer euro, és W. Brian Arthur közgazdász, Yakov G. Sinai matematikus és Philip Ball író kapta. Utána volt elegáns körasztalos tányérszervízes fogadás. Illetve nem volt egészen tányérszervíz, hanem a pincérek szedték tálról a meleg ételt, a rizottót például többször is kínálták, így végig forró maradt. A mi asztalunknál főleg egy kedves törpe Bismarck foglalatoskodott.































Szóval megadták a módját, és az egész alapítványt is meghívták, ami részben rendes volt tőlük, részben meg ez hivatott emelni a színvonalat, hogy lám milyen sokan foglalkoznak hasonló dolgokkal és mindenki itt van a díjátadón. Az intézet igazgatója egy Tulio Regge nevű fizikus, aki szintén elég ismert fizikus berkekben, a "Secretary" meg Mario Rasetti, aki a Politecnico egyetemen professzor, iszonyatosan elfoglalt mindig, mindenkit ismer, aki fontos Piemontban és köze van a tudományhoz és pezseg állandóan. (Mármint ő pezseg, nem csak azokat ismeri, akik pezsegnek). A felesége is ott dolgozik az alapítványnál. Az is kiderült, hogy a fickó, akinek az albérletét majdnem kivettem a piactér fölött, az az ő gyerekük és ő készített egy brossúrát az alapítványról az alkalomra.





























































Megdolgozott vele a srác, az biztos és teletűzdelte hangzatos címekkel.































A fogadás végén pedig élőzene a fiatal Luigi Comarral, ott ropta az egész intézet, nemcsak mi mezei dolgozók, hanem az adminisztrátorok is az első emeletről.

1 komment

Címkék: komár lászló

Orvosnál

2008.04.15. 19:54 cpandacsoki

Elmentem a dokihoz, mert nem sikerült kilábalni a megfázásból vagy miből. Már tegnap próbáltam, 3/4 4-re odamentem, érkezett még egy olasz csaj meg egy szenegáli koma, aztán később még két fekusz, de nem volt ott a doki. (A rendelő egy lakóház első emeletén van, ki sincs külön írva, csak van egy Dr P. csengő). Bejuttunk a lépcsőházba és az ajtó előtt várakoztunk, ahol kint van két nagy tábla, hogy a páciensek ne várakozzanak sem a lépcsőházban sem az ajtó előtt. Kb fél 5-kor jött egy lakó, akivel szóba elegyedett valaki és kiderült, hogy reggel volt rendelés. Kiírva semmi nincs, az olasz csaj az interneten is keresett rendelési időt, de nem talált. Na jó, abban maradtunk, hogy akkor másnap 10 körül megpróbáljuk. Odamentem 10 előtt, megkérdeztem egy komát, aki az utcán ácsorog, hogy nem tudja-e mikor van rendelés. Ő nem tudta, de egy ismerőse ajánlott egy lakót, a házban, aki biztosan tudja. Ezt a lakót felcsengettem, aki magabiztosan azt mondta, hogy ma délután lesz. Hazamentem, délután vissza (40 méteres távról van szó, szerencsére). 3/4 4-kor kb. 20 fős tömeg fogad, tegnapi ismerősök ott vannak. Enyhe tolakodás, aztán vita a sorszámhúzásnál, leülünk a rendelőben. Megy a rendelői szöveg vagy fél óráig, hogy el szabad-e menni a sorszámmal, meg ki mennyire becsületes, meg hogy megváltozott a  világ. A hangadó egy olasz Mamma típusú nő,  egy arab fickó, meg a szenegáli koma.  A  rendelő falán felvilágosító poszterek: Las Drogas spanyolul, Il Cancro di prostata, afrikai képek, világtérkép, afrikatérkép. Dohányzóasztal egy a szoba felét elfoglaló szőnyegen, rajta újságok, Leggo, La Stampa, és néhány vastag női melléklete. A folyosó végén nagybetűs koszönőlapok, az egyik így szól:

Credete miei fratelli
senza Dr P. e Martin Luther King
siamo finiti.

(Higyjétek el testvéreim, hogy Dr Parker és Martin Luther King nélkül halottak lennék(?)).
A doki egyébként szimpi, elég gyorsan dolgozik, Zoltánnak szólít.

Szólj hozzá!

Elmélet

2008.04.11. 12:20 cpandacsoki

Mesélte D., hogy a húga jó blogot ír, és különösen mióta átment fikázásba, azóta még szórakoztatóbb. Tényleg jó, bár nekem általánosságban erről, mint annyi minden egyébről is van elméletem. Szintén plágium, (a volt fizikatanárom szövege) hogy a net az egy szmog, ott nem tünik fel a zseni vagy a század költője hirtelen, ha viszont Osztap Bender ügyes, akkor fel tud úgy tünni, mint a század költője. A szmognak egy jelentős része az ócsárlás fórumokon, blogokon, ami persze néha jó, de mégis amikor kicsit felhúztam magam az index antiművészfilm koncepciós perén és írtam egy kis gyalázkodást ide, akkor leszedtem hamar. Arról van szó, hogy a filmszemle alatt minden nap lejött egy írás, vagy egy videó, ahol főleg a Londoni férfit meg a Deltát  baszogatták, részben, hogy élvezhetetlenek, meg hogy nem hoznak hasznot. A bajom az volt, hogy nem egy libertiánus és mainstream filmeken felnőtt ex-Nyúz mozirovat felelős szintű ember írt egyet, hanem mindenki ugyanazt mondta, írta, tényleg, mint egy egyetemi társáság, ahol a hangadó sikeresen csajozik azzal a dumával, hogy a művészfilmes világ belterjes és sznob és széles e világon elismert rendezők valójában szarok és akkor mindenki átveszi ezt a szöveget. És egy hétig jön, minden nap a főoldalon (nem linkelek be semmit, mert nem érdemes ezekkel időt tölteni).





































 

A másik elméletem (ma nem lesz több:)), hogy a magyar ember előszeretettel gyüjti a rossz tapasztalatait, amit aztán jól megír az interneten. Egy példa a vezetés: a taljánoknál nyomják a dudát egyfolytában, felháborodásukban úgy néznek és anyáznak a bénázók arcába, mintha egy gyilkossal lenne dolguk, de fél perc után már nem is emlékeznek arra, hogy mi történt. Mo.-n megjegyzik és blogot írnak róla, hogy a járdán parkolt, aggresszívan kanyarodott, 13 dioptriával 95 évesen biciklin veszélyeztet, stb. Vagy csak passzívan ezeken a dolgokon elmélkednek, ahelyett, hogy csinálnák a dolgukat és számolnák a kvázi-szabad spin-láncok alapállapoti összefonódottsági entrópiáját:D.

Szólj hozzá!

Címkék: földes andrás

Budapest

2008.04.05. 17:47 cpandacsoki

Itton vagyok egy hosszú hétvégére, ilyenkor Zs.-nél lakom a belvárosban. Pont feltúrták a Rózsa utcát, mert díszkövezet lesz és pont lomtalaníás van, illetve volt, mert eltakarították.




































































Igazából nincs semmilyen sztori, bár pénteken este lementem a Trafóba, ahol a Silly Walk soundsystem játszott, és apokaliptikus hangulatú volt kicsit az út. A fenti képekkel kezdődik, aztán a sok éber lomfigyelő, járó motorú autóval vagy anélkül, de még fél egykor is túrogatja a lomhalmokat, aztán a diákjófejek a Rákóczi úton, akik botokkal törik zúzzák a halmokat és közben kiabálnak. Kurvák is régen szólítottak le többször egy séta közben, ennek az az oka, hogy a József körúton rég nem sétáltam éjszaka. Aztán egy fiú meg egy lány leszólított, hogy nemtom melyik tv-től vannak és olyan embereket keresnek, akiknek tönkrement a párkapcsolata, hogy nem tudok-e valakit ajánlani, "alkoholista szülők, kidobta a gyerekék, vagy ilyesmi". A Corvin előtt meg egy strici fenyegette a kurvákat, de nem írom ide, hogy miket mondott.

Végül a szakitshabirsz blogon találtam ezt a kommentet: "Nekem is van iwiwes sztorim. A férjem amikor váltunk akkor tette fel magát az iwiwre a barátnőjével meg a lányommal mintha a közös gyerekük lenne. A bíróságnak kellett levettetni vele a gyerek képét." Gondolom hamarosan indul az web 2.0-s szakirány az ÁJK-n.

Szólj hozzá!

Politikai iránytű

2008.03.23. 14:25 cpandacsoki

Ezt találtam. Van teszt is, saját magát is bekalibrálhatja az ember. Én kb. oda lyukadtam ki, ahol Finnország van, csak még jóval lejjebb. Még egy ábrát ideteszek, mert ez izgalmas (bár ha meg akarjátok csinálni a tesztet, akkor ezt utólag kéne megnézni):

Szólj hozzá!

Címkék: jobb bal politikai gazdasági

Hipermarket, közlekedés, posta

2008.01.28. 11:42 cpandacsoki

Megint összejött pár élmény. Ma reggel elmentem megint a Panorama nevü hipermarketbe, pár apróbb dologért (fogas, akasztó, ezmegaz). Nagyon jó idő volt (van), úgyhogy jól esett kitekerni. Közben levadásztam pár dolgot a fényképezőgéppel, úgyhogy mindjárt lesznek képek is. Már voltam párszor ebben a boltban, de most volt időm először körülnézni rendesen, csak a saját időmet raboltam. Az első dolog, ami eddig nem tünt fel, hogy a borok régiók szerint vannak kitéve és minden polc fölött térkép, olyan részletességgel, hogy pl. Lazio régión belül volt vagy 25 és ez érvényes a többi vidékre is. Persze az asztali boroknál nem, de a nem-asztali borok is 2-3 eurónál kezdődnek. Ez a Panorama egyébként a legolcsóbb hipermarket, olyan, mint otthon a Tesco, van itt még Auchan, ami talán vetekszik, meg Carrefour. Aztán, a nemzeti érzelmek helyett itt a regionális érzelmekre hatnak a kereskedők: ami helyi, arra ki van írva, hogy prodotto Piemontese (Ez persze nem csoda, az egyesített Olaszország csak másfél évszázada létezik. A helyi konyha egyébként nem az a könnyü olasz sztereotíp (ha lehet ezt a szót használni erre az óriási változatosságra, amit a magamfajta filiszteus tátott szájjal bámul), hanem elég nehéz, vaskos, legalábbis egy csomó étel, pl. a Finanzieriat (ami szakasztott olyan, mint a savanyúleves és van benne tüdő, máj, taréj, minden) majd meg fogom kóstoltatni a szüleimmel, akik nagy savanyúleves fan-ek (ha meglátogatnak). Aztán a hús, hal, péksütemény és mégegy (ami nem jut eszembe) pultnál sorszámot kell húzni, amin szintén csodálkoztam. Aztán a lasagne tészta hütőpultban van, egy csomó féle van belőle (nem is igen értettem, hogy mi a különbség, talán a tojások száma, meg a liszt fajtája?). Az meg közhely, hogy hány féle tészta van, én most megint vettem Bavette-t, ami olyan mint a spagetti, csak nem kör, hanem ellipszis a keresztmetszete, kicsit olyasmi, mint amit a mákostésztához használt az ember anyja, és baromi finom vele az aglio oglio, ami egyszerüen olívaolajon piritott fokhagyma erőspaprikával, attól lesz szósz, hogy a kifőtt tészta levéből hozzáönt az ember. Most pedig itt vannak a képek, közlekedés Torinóban címmel lehetne őket összefoglalni.
 

















 







Mi lehet a tiltó tábla?



























Ime: Tilos biciklivel és kézi taligával a gyorsforgalmi sávban közlekedni.
Újabb találós kérdés: mi történik a következő két képen?


















































Alább egy szélesebb úton ugyanaz a jelenség: mivel az út szélén villamossín van,
ezért az út közepén állnak meg az autósok, a dupla záróvonalon.


















































Itt látszik, hogy éppen elsurrant egy busz, arra oda kell figyelni, amikor az ember kiszáll
és viszont.


























Mostmár szabad a pálya és csak pár lépés a gyógyszertár az autótól.



























Itt már buszsávnak számít a villamossín, ha pakol az ember a furgonból, akkor csak a tömegközlekedési eszközökre meg a taxikra kell odafigyelni.



























Ez csak a táj szintén hazafelé a boltból.



























Ez az utolsó, itt már szegély is van.

Igazából csak a megállni tilos táblák felhalmozása az érdekes, de valójában a kocsik asszem szabályosan parkolnak, mert az odaragasztott papírra az van írva, hogy munkanapon 8-17 óráig dolgoznak az úton a kép szombaton készült), szóval, hogy addig nem lehet ott megállni. És az első két középen parkolós kép is asszem, hogy szabályos akciókat takar, sőt, majdnem biztos vagyok benne, hogy azoknak az autósoknak pénzbe is kerül az engedély (bent van a belvárosban az az utca), hogy ott parkolhassanak a házuk előtt az út közepén.

Végül még idemásolom a "Your eBay item has been shipped. ** IF YOU ARE IN ITALY, DELIVERY WILL TAKE LONG **" tárgyú ma kapott email egy részletét:

Your order had been shipped from our dropshipper located in Seoul, Korea and the item will arrive you from Seoul directly in a bright yellow envelop to your post box.


Here is the expected period of delivery:

*** BUSINESS DAYS = WORKING DAYS; HOLIDAYS, SATURDAY, OR SUNDAY NOT INCLUDED ***

To
United States and Canada 4-14 Business Days
United Kingdom 5-15 Business Days
Germany 8-18 Business Days
France 8-19 Business Days
**** Italy 9-55 Business Days (Takes longer due to Italian custom regulation + Slow Mail System) ****
Spain   9-19 Business Days
Other European Countries 9-24 Business Days
Austrailia and New Zealand 5-15 Business Days
Japan, South Korea, and China 2-5 Business Days

Brazil
and Argentina 15-25 Business Days (Takes longer due to the
distance)
Africa and Other South American Countries 16-26 Business Days (Takes
longer
due to the distance)

1 komment

Címkék: közlekedés posta olaszország

Olaszóra

2007.12.04. 13:09 cpandacsoki

Torinóban van kb. 10 nyelvközpont, amelyek ingyenes olasz nyelvtanfolyamokat szerveznek a külföldieknek. Többen is érdekeltek vagyunk az intézetben és elmentünk az egyik helyre, és közös erővel kiderítettük, hogy mikor van a beiratkozás (engem először elhajtottak, L.-nek megmondták, hogy mikor van az első óra, odamentünk és kiderült, hogy az még csak a beiratkozás). Ott vártunk 1-2 órát, mindenki sorszámot húzott és amikor sorra került, akkor kérték az adatait, ha nem volt útlevél nálad, akkor vissza kellett menni másnap. Tőlem azt is megkérdezték, hogy mikor hagytam el utoljára az országot. Kaptunk egy időpontot, ahol a csoportbeosztás derül ki. Elmentünk a megadott időpontra (L., a barátja és még egy amcsi csaj) ahol előre hívták azokat, akik nem beszélnek olaszul (A "Qui non parla Italiano?" kérdéstől senki nem jött zavarba), én is kimentem, de aztán mégis írtam egy tesztet, ami után beszéltem a kiértékelő tanárral és beosztott egy "medio alti" csoportba, ami, mint később kiderült, a C szint volt (A a kezdő, B a következő...). Tegnap volt az első óra, amikor a tanár végigment a lenni ige összes igeidején, illetve nyelvtatni dolgokat magyarázott, először aszittem, hogy rendes általános iskolai nyelvtanórára tettek be, de kiderült, hogy mindenki külföldi volt, csak már beszéltek olaszul. Elmentem utána vissza a nyelvközpontba, hogy mikor van a B csoport, mert ez nekem magas (5 leckét tanultam meg nagyjából idáig a sógornőm gimnáziumi nyelvkönyvéből). Ott felismert a tanárnő, akihez mentem, mert nála iratkoztam be ("Tu sei di fysica nucleare, vero?") és arra kért, hogy csak olyan dolgokat fedezzek fel, amik nem veszélyeztetik a békét (nem vicc). Ezek után ma már a B csoportban voltam. Kb. 15-en ültünk az osztályban, egy 55 év körüli koma kiadott egy feladatlapot és felváltva rohangált át a másik terembe (kiderült, hogy a mi tanárnőnk beteg). Kb. 10 perc után, aztán átjött mindenki a másik osztályból (kb. 15 ember) és bejött egy rendőrnő, aki előadást tartott másfél órán keresztül a nők jogairól, meg, hogy milyen számon lehet segítséget kérni, meg jelenteni, ha valaki strihelést, nő és gyerekjogokkal való visszaélést észlel és hogy fontos, hogy tanuljunk olaszul és bízzunk bennük (a rendőrökben) és hogy mennyi sok kurva van, akiket kihasználnak és ha nyomukban van a rendőrség, akkor tovább költöztetik a stricik másik városba és csomó külföldi az áldozat és a nők 93%-a nem ismeri a jogait Olaszországban. Aztán kérdezgettek minket, hogy nálunk milyen a törvény, egy brazik csaj beszámolt valamiről, amit nem értettem, aztán kérdeztek másokat is, de amikor a perzsa lányra került a sor, akkor abbamaradt a kérdezgetés. Ezután elment a rendőrnő és a csoport 3/4-e is (valamiért a mi csoportunk fele is elment) maradtunk kb. 7-8-an, akik aztán együtt töltögettük a feladatlapot, amit a végén a tanárral kijavítottunk. Neki nem kellett a nevemet betüzni, "Come János Kádár!", meg mondott ilyen példamondatokat is, hogy "László Kossuth abita a Torino" és tudott az Újpest focicsapatról is.  Közben egyszer csak beviharzott egy másik tanárnő, aki a rendőrnő előadása alatt vigyázott a rendre és kihívott engem, hogy talált egy magyart. Átvitt egy másik terembe, ahol valóban volt egy magyar lány, Sz., akivel 5 percet beszélgettem a folyosón, aztán visszamentünk  az óránkra.

6 komment

Címkék: olasz tanfolyam nők kossuth

Jótevők

2007.11.28. 09:47 cpandacsoki

Ezekből nem lesz sztori, de mégis felsorolom őket.

A., a szomszéd néni, átengedte a garázsát kétszer is a furgonnak, amely Edinburghból és Budapestről hozta Zs. és az én cuccaimat, és ő kiállt a kocsijával az utcára, mert neki van engedélye a környéken parkolni.

Zsu., (mü?)vesespecialista, és G. nyugdíjas gordonkamüvész (világhírü volt, Erdélyben gondjai voltak, mert nem akarta románosítani a nevét, egyszer meglépett egy olasz turnén, itt dolgozott sokáig az operában, itt ott, de egy idő után elküldték nyugdíjba, ami igen alacsony. Van egy olyan elméletem, javítson ki valaki, ha nincs így, hogy angolszászéknál ilyen nincs, ha egyszer valaki kiemelkedik, eljut magasra a szakmájában, akkor már nem veszik el tőle, marad "professor emeritus" élete végéig, vagy az Élsportolók, vagy Világhírü vonósok alapítvány (ezeket most találom ki) fizet nekik kiemelt életjáradékot életük végéig). A szüleim szomszédjainak jó barátai. Zsu. másfél óráig telefonált, hogy lakásnéző találkozókat szervezzen potenciális háziurakkal és házinénikkel. G. fuvarozott város széli plázákba, kaptam tőle dekódert a tv-hez.

M., volt utrechti kolléga, most itt lakik Torinóban, szintén telefonált hasonló ügyben. Egy kolléganője F., aki kiderült, hogy itt dolgozik, felajánlotta a kocsiját, hogy kölcsönvehetem ikeázni.

De elutasítottam, mert I.-vel megyünk, 20 éves csaj, A., a szomszédnéni jóbarátja, valamelyik reggel feljött és 3/4 óráig telefonált, hogy elintézze nekem a gáz és a villany szerződéseket, aztán utána még több ízben, mindig emailben jelentkezett, hogy mit intézett, vagy milyen extra adat kell még neki. Eltörte a barátja csészéjét, úgyhogy kell is neki, de szeret is az ikeába járni.

L., itteni kolléga, 3/4 órát telefonált innen bentről, hogy megrendelje nekem a netet otthonra, (közben többször odatartotta a telefont és bele kellett mondanom, hogy "Confermo").

?., a lengyel takarítónéni, aki kihívta a fütésszerelőt a távollétemben, amikor nem akart beindulni a központi fütés a lakásban (ő próbálkozott, mondta A.-nak, hogy hiszen mi biztos megértjük egymást, biztatott, hogy mondjak valamit magyarul, ő lengyel, meg fogja érteni, de hát ez nem jött be. Mindenesetre olaszul tud én meg igyekszem tanulni).

És persze An., professzornő Páviából, akinek az állást köszönhetem. Most épp Sabbatical éve van, ma itt lesz előadni másodszor az ősz folyamán.

Még egy absztrakt embercsoport eszembe jutott, akik nekem ugyan közvetlenül eddig nem segítettek semmit, de beleillenek a bejegyzésbe. Ha valaki rohan a busz után, vagy öreg néni elbambul és becsukódik előtte a busz ajtaja, akkor mindig akad valaki, rendszerint fiatal koma, aki kiabál a sofőrnek, vagy rácsap a csukott ajtóra és gesztikulál a visszapillantótükörbe, és erre a sofőr mindig kinyitja az ajtót. Ha a busz mögött áll egy másik, akkor sokszor a másik busz sofőrje dudál ezügyben.

Szólj hozzá!

Címkék: torinó benefattori

Monitor, bútor, miegymás

2007.11.18. 11:25 cpandacsoki

Szembejött velem a Dolgozó előtt egy öreg koma. Először azt hittem, hogy a főnököm, drapp zakóban, elég elegánsan, bottal. Elkezdett pollentónizni (pollentóni az észak-olaszok gúnyneve délen), de ő inkább pozitívan használta, hogy lám-lám, ettől ragyog a nemzet, hogy a fiai még vasárnap 0-1-2 fokban is feltekernek a hegyre, de aztán mondtam neki, hogy nem értem jól, mert nem beszélek jól olaszul. Amikor kiderült, hogy magyar vagyok, akkor aszonta, hogy a magyar az igen, annak van kultúrája, nem ugyanaz, mint a lengyel vagy a szlovák. Aztán még bravózott, meg Buona Domenicát kívánt. Csak azért írtam ezt ide, mert külföldit ilyeneket mondani még nem hallottam.

Viszont nem ezért tekertem be vasárnap, hogy ezt a babért learassam. Hanem azért, hogy megnézzem, hogy a tegnap véletlenül vásárolt monitor kompatibilis-e a videokártyámmal (valószínüleg nem, mert széles, a kártya meg régi), meg, hogy a bolt nyitva van-e ma.

Pár napja elhatároztam, hogy behajtom egy kedves ismerősöm ajánlatát, hogy kivisz kocsival egy plázába, ahol vehetek bútort, meg monitort, meg nagyobb dolgokat (nekem nincs kocsim). Kimentünk a Panorama Centro Commercialeba, ahol van BricoCenter, meg nagy hipermarket. Út közben láttam, aztán hazafelé is több ízben (sajnos fotóm nincs róla), hogy ha kétsávos forgalmas úton, ha a szélén villamossín van, akkor az emberek az út közepén megállnak a dupla záróvonal közepén vészvillogóval, várakoznak, térképet olvasnak... Na, de a lényeg, hogy a BricoCenter-ben végülis bútort nem vettem (gondolván, hogy az Ikeában nagyobb a választék és olcsóbb), polcnak való fát szintén nem, mert nem  nm-re mérik, csak előre levágott darabot tudnak tovább darabolni, viszont az egészet meg kell akkor venni. Gondoltam, akkor legalább veszek monitort a szomszéd boltban, az úgyis szintén esedékes. Kinéztem egy széles képernyős 17 hüvelykeset, de meg kellett kérdezni, a komát, hogy hol találok olyat, aki elkezdte nyomatni, hogy biztosan jó-e az nekem, mert kell, hogy a széles 1440x900-as felbontást támogassa a videokártyám, különben ovális lesz a kép. Rájöttem, hogy valószínüleg igaza van, de nem állt le, hanem nyomatta tovább, hogy utána hozzák vissza és reklamálnak és nem cseréljük vissza (G. megerősítette, hogy ha valamit kibontasz, akkor semmiképpen nem cserélik vissza). Na jó, otthagytam, választottam másikat, de az nincs, az a tíz darab a polcon csak kiállítási példány, hiába van rajta az ára, azt nem lehet megvenni. Oké, akkor átsétálunk a Panorámába, találok is egyből egy 150 eurós Hyundai 17"-es monitort, viszem is a pénztárhoz. Hosszú sorbanállás után sorrakerülök, nincs vonalkód az árun. Mennyibe kerül, mondom 149 euro, telefonál, aszondja, hogy nem, 199, mondom, de nem. Vigyem vissza, nézzem meg. Visszaviszem, hosszú sorok vadásznak a dolgozókra, elkapok egyet, mutatom a levett árcédulát, meg a dobozt, hogy van itt ez a doboz, van benne valami, aszondják nem az, ami ezen a cédulán van (nekem az kell, ami a cédulán van). Odamegyünk, mutatja, hogy tényleg, az nem az, viszont, ami a cédulán van, abból már nincs. Oké, ekkor már kissé idegesen (G. közben már többször nézte az óráját, ekkor már kint várt szivarozva a bejáratnál) választok egy másikat 179 euró, (kínai, közel s távol nincs olyan márka a polcon mellette, nem lehet más a dobozban, drágább, de legalább 19"-es, jó lesz) kasszás néni előreenged, aszondja 189 euró, (a fenébe, biztos elírták, gondolom, hibás gondolat...) megveszem. Hazaindulok, kitesz G. a piacnál, ahol kapok tejfölt, utána hazagyalogolok a monitorral, mert a 3-as villamos nem jár. Otthon megnézem, nagy betükkel rá van írva, hogy 19"w, wide screen. Megint nem az volt, mint a fölötte lévő cédulán ki volt írva, úgy látszik ebből a HannsG márkából is kétfélét árultak. Ezért nem stimmelt az ára. Most meg is néztem a kőkorszaki Matrox Millenium G450 nem tudja az 1440x900-as felbontást, úgyhogy akkor az 1 eurós lombfürészt sikerült vásárolni ezen a körúton, aminek értelme volt.

G.-t már nem akartam aznap zaklatni, ki tudja, biztos focimeccs van délután, meg aztán nem olyan jó móka mással rohangászni vásárolt dolgokat visszacserélgetni a  tömegben. De sebaj, mivel a fejembe vettem, hogy ezen a hétvégén lendítek a lakáson, akkor megeszem a maradék nagynéni féle töltöttkáposztát immár tejföllel (Panna acida), nem főzőtejszínnel és kiugrom gyorsan Grugliasco-ba, az Ikeába, meg az Obiba. Van egy busz, aminek a megállója 5 percre van gyalog a lakásomtól, átmegy az egész városon és 3/4 óra múlva az Ikea előtt tesz le. Szombat délután van, iszonyatos tömeg. (Az olaszok nem bánják ezt annnyira, vasárnap például, ha elmennek kirándulni autóval, akkor előszeretettel megállnak autópálya menti pihenőhelyeken kávézni, reggelizni, félórás sorbanállás árán is). Nem baj, én majd végigrohanok, jól kiválasztom mi kell (fiókos szekrény), megveszem és eltüzök. Persze ez nem megy így, nincsen pont olyan, amilyen kell, túl drága, túl ronda, közben telefonálok, újra körbe megyek. Sikerül találni végre egyet, irány a pémztárhoz, illetve először nem találom a polcon, aztán megnézem egy komjúteren, aszondja, hogy ha ez a termék kell, akkor beszéljek egy eladóval. Odamegyek valakihez kikeresi, kinyomtat egy papírt, amit a kezembe ad, a következő instrukciókkal: Ez a bútor nem itt van, hanem 5 percre innen kocsival, fizessem ki, menjek oda és vegyem át, simple as that.  Tömegközlekedés nincsen oda.  Egy másik eladó szerint van, de nem egészen odáig. A "plázainformációs" csajnak eltorzul az arca, igen, nincsen oda busz, nincs ott semmi, csak az Ikea Depot, kivilágítatlan út vezet oda, taxizzam oda. Elég nagy a csúcsforgalom, nem taxizom el 10-15 eurót egy 80 eurós szekrény kedvéért (füty-füty), meg különben is, az nem tesz jót nekem pszichésen, hogy eltaxizom a depotba, onnan az első buszmegállóig és onnak 3/4 órát állok a buszon, aztán még 5 percet gyalogolok a lakásig a szekrénycsomaggal.

De legalább polcnak való faanyagot vettem az obiban, amit a rokihelyen gond nélkül tudtam utaztatni a buszon, pedig 106x129  és 79x145-ös dimenziók egyike is elég ahhoz, hogy egy skót buszsofőr meg se álljon a megállóban (azért skót, mert egyszer Skóciában az autóbontóból akartam hazamenni egy aksival a hónom alatt és a sofőr nem engedett felszállni), szerencsére egy olasz buszra szerintem atombombával is fel lehet szállni. Ez az egész kis kaland 10-7-ig tartott.

4 komment

Címkék: olaszország ikea tejföl

Malpensa

2007.11.11. 16:09 cpandacsoki

Ha az ember sokat utazik, akkor hajlamos azt hinni, hogy könnyen feltalálja magát akárhol, pályaudvarokon, reptereken például, rohangászás, kérdezősködés, hosszú felesleges sorbanállások nélkül. Milánó Malpensa repterén könnyen elillan ez az önbizalom.

Viszonylag új reptér, az 1-es terminál, amelyről ez a bejegyzés szól 1998-ban lett átadva, a 2-es ennél újabb. Van gyors összeköttetése a belvárossal, de Torinóhoz hasonlóan a Malpensa express vonat nem a főpályaudvarra megy, hanem a Cadorna nevű kis állomásra, amiről két metróval lehet eljutni a főpályaudvarra.

Az 1-es terminálon a nemzeti légitársaság, az Alitalia dominál, három sor check-in desk van a részére fenntartva, kb. 15 pulttal soronként. Reggelente (az ilyen gyakorítóképzők ezentúl három közelmúltbeli tapasztalaton alapulnak) néhány pult mögött ül csak ember és olyan nagy sor van, hogy 50 perccel az indulás előtt már késő lenne érkezni, ha itt némán beállna a sorba az ember (tegnap egy olasz így le is késte a reggeli budapesti gépet). A harmadik sor az business class, a szélén pedig van egy "Fast drop" feliratú pult. Én (illetve a három alkalomból egyszer Zs. utazott) idáig két és félszer csak itt csekkoltunk be, de nem azért, mert mi annak a népnek vagyunk gyermekei, amely a forgóajtón való áthaladáskor is könnyedén előz, hanem kényszerből vagy mert küldtek. Ezen kívül van még olyan pult is, hogy "Cancelled flights", meg olyan is, hogy "Check in with hand luggage".

Az Alitalia honlapján elég nehéz jegyet venni, legalábbis ha viszonylag nem sokkal az indulás előtt (1-2 hét) próbálja az ember, mert csak nagyon drága (6-700 eurós jegyeket kínál). De a Malévnek van velük közös járata, és ott valamivel könnyebb. Mondjuk, ha a 10-es skálán osztályozzuk a jegyvétel egyszerűségét és gyorsaságát, akkor a Malév 6 és fél. Az elektronikus jegy nem jelenik meg lehetőségként, ezután a legegyszerübb, azahogy a legolcsóbb az indulás előtt felvenni a jegyet a Malév irodából, ami 5 euróba kerül. Ez az iroda a 3. emeleten van egy szűk folyosón, egy kis "Uffici" feliratú tábla utal rá. Ezt első alkalommal nem is sikerült megtalálni, pedig visszamentem a második emeletről, ahol check-in pultok vannak és ahol az Információ be volt zárva (általában mindig zárva van a 2-3 Információ fele) a földszintre, ahol nyitva volt,  de csak annyit árult el az egyáltalán nem segítőkész hölgy, hogy a 3. emeleten van. Van még az irodákon kívül egy Bigletteria/Ticket Office, ahol jegyet lehet venni, illetve néha az irodákban kiállított jegyeket itt lehet átvenni. A wc-ket is nehéz nyitva találni, átlagosan két alkalomból minden másodszor az elsőt takarítják és csak a második lesz nyitva. Vannak A és B jelű kapuk, a B jelűeket úgy lehet megközelíteni, hogy lemegy az ember a mozgólépcsőn, ami fölött az a tábla áll, hogy "Imbarchi/Gates A", és azon a szinten már van egy olyan tábla is, hogy "Imbarchi/Gates B". Ami még érdekes, hogy elég sok csomagolóhely van, ahol valamennyi pénzért neon zöld műanyagba csomagolják az ember bőröndjét, hogy ne kopjon el, vagy nyíljon ki.

Tegnap egy teljes napot töltöttem ott, pedig csak reggel 3/4 8-tól 9:25-ig szerettem volna, akkor indult a reggeli gép. Megérkezéskor rögtön elmentem a Malév irodába, ami zárva volt, a Ticket  Office-ban nem volt leadva a jegyem, így megálltam a  Malév iroda előtt magabiztosan, hogy csak megérkezik a koma. Helyette egy olasz jött, aki már fel volt paprikázva, pedig hát még bő egy óránk volt az indulásig. A szomszéd irodából azt javasolta valaki, hogy menjünk le a check-in-hez. Lementünk, de persze a Fast Drop-hoz, mert a többi helyen óriási volt a sor és fél óra múlva sorrakerülve mindenképpen késő lett volna rohangálni a jegyekért. Rendes volt a nő, feltelefonált a Ticket Officeba, eltűnt, majd visszatért a koma jegyével, engem meg felküldött, hogy menjek a Malév irodába, ahol megérkezett a koma és, mivel én egyszer módosítottam a foglalást, vegyem át tőle az eredeti (múlt hétre szóló) jegyet, irassam át mára a Ticket Officeban, aztán menjek vissza hozzá becsekkolni. Első lépés rendben (ekkor kb. 3/4 óra volt az indulásig) viszont a Ticket Office-ban nem találták a foglalásomat, mert a Maléves koma nem küldte át. Erre hívják telefonon, de nincs az irodában, jön a főnök, tárgyalnak, hívogatják, de nincs a helyén. Jegyet nekem így ők nem tudnak adni, amúgy is  10 perc átírni,  és már szállnak be a gépbe az utasok (a koma a kapunál volt és köszöngetett az utasoknak anyanyelvre való tekintet nélkül, hogy "Jó reggelt kívánok".  Na jó ez nem biztos, csak az esti tapasztalatok alapján gondolom, hogy így lehetett). Lényeg a lényeg, nem tudtam felszállni, a koma pedig utólag azt mondta, hogy nem ő a hibás, hanem vagy a Malév Call Center, akiket hívtam módosításügyben, (egy Milánói szám, az egyetlen, amit lehet hívni, ha Malpensáról induló jegyet akar az ember módosítani, legyen Kuala Lumpurban, vagy akár Budapesten) vagy én, és ő nem jön le velem a Ticket Office-ba és nem tud segíteni és fizessem ki az esti gépre a különbözetet. (Közben még a skype is csörgött a számítógépén, amit felvett és kérte az öregasszonyt, aki telefonált, hogy beszéljenek később, mert ügyfele van). Később, amikor Zs. otthoni telefonálgatásából kiderült, hogy a Call Centerben belső vizsgálat lesz az ügyben és minden hanganyag megvan, elmentem a Ticket Office-ba mégegyszer, ahol kiderült, hogy a koma 10:14 perckor (3/4 órával a gép indulása után) küldte le az érvényes foglalásom aznapra a T.O.-ba, így hivatalosan én nem jelentem meg a reptéren a gép indulása előtt. A jegyem elúszott, vettem egy újat oda-vissza 270 euróért (az esti gépre és változatlan visszajöveteli dátummal), de már csak miután kiderült, hogy a koma nem fog nekem segíteni, a Malév viszont nagyon nagy valószínűséggel ezért fizetni fog, szó szerint. Meg a lazacért, salátáért, Torta del Nonnoért is, amit a Sky Lounge-ban elfogyasztottam, de még a másfél eurós Osama márkájú tollért is: íme:
































ez volt a legolcsóbb trafikban és szükségem volt rá a jegyzeteléshez. Ezeken felül még 250 euróval jön a Malév a 261/2004 EU rendelet alapján, de ez a játszma holnapra marad.
És akkor még egy szót sem írtam a My Chief Barról, ahol elfogyasztottam egy teát 4 euró 40 centért délután (ja, természetesen ez is költség), pedig az a hely önmagában megér egy bejegyzést, de most már túl sokat locsogtam. Mindenesetre érdemes megnézni, ha Malpensán jár valaki.

3 komment

Címkék: malpensa

2007 november 8.

2007.11.08. 19:42 cpandacsoki

Na akkor helló. A helyről, ahol dolgozom ezt írják a honlapon:

Focal point of the ISI mission is the idea of promoting scientific cooperation at the highest degree of quality both in terms of creativity and of novelty. The aim is that of performing and coordinating the joint research efforts in those areas which respond to the two key prerequisites of being on the one hand interfaceable with technology and advanced pre-industrial research and on the other of responding to the ample spectrum of needs of society, qualifying also as a pole of high level interdisciplinary training in the fields of Mathematics, Physics and Computer Science, Life Sciences. ISI aims of course to be competitive, but also to provide a privileged channel of scientific interchange and communication with those institutions which, for their methodological choices, their vocational policies, their qualifications have already initiated at the optimal degree of scientific and intellectual elevation to operate in the frame of complexity.

Ha ilyeneket megtanul írni az ember, akkor (Európában) lehet pénzt szerezni akár a Kundalíni kígyó anatómiájának kutatására is.
 
Ez itt balra a logója. Torinó provincia, Torinó város Önkormányzata, és két bank pénzeli. A Villa Gualino-ban van a Fondazione Don Carlo Gnocchi mellett a Pó folyó keleti oldalán egy domboldalon Torinó egy elit negyedében. Nagyon szép kilátás nyílik a városra, és a közeli hegyekre is, ha szép idő van. Itt alább látszik a városból egy darab, Az intézet be van jelölve, a belvárosból meg látszik a Porta Nuova vasútállomás meg a Piazza Vittorio , ami az északabbi híd baloldalán egy nagyobb fehérség. Az utca, amin lakom onnan indul ki a folyóval párhuzamosan felfelé, de aztán kicsit elkanyarodik tőle a folyó.





















Ilyen volt ma a kilátás reggel:



















Na jó, akkor mostmár elkezdem mesélni az érdekesebb dolgokat. Úgy kerültem ide, hogy van egy ismerősöm Páviában, aki együtt dolgozik egy itteni proffal és felmerült, hogy az éppen kiröppent doktoranduszuk helyett beszállhatnék hozzájuk a kutatócsoportba. Meg is ígérte a koma, egy előadás után, hogy ha úgy döntök, hogy szívesen jövök ide, akkor felvesznek. Össze is jött végül, magát az ajánlatot (vagyis az emailt, hogy akkor jöhetek ide) két és fél hónappal később kaptam meg, mint ahogy ígérték, és viszont addig semmilyen infót nem voltak hajlandóak kiszivárogtatni, annak ellenére, hogy többször próbáltam szépen kérni minden lehetséges kommunikációs eszközzel. (A költözés miatt lett volna fontos tudnom, mert külföldön dolgoztam augusztus végéig).
   
Az első emeleten vannak az adminisztrátorok, a másodikon a kutatók és E. Olyan mágneskártyarendszer van, hogy ellenőrzi, hogy egy kilépés után csak belépés következhet, ezért, amikor megyünk ebédelni, akkor csoportonként megállunk az ajtónál, végighúzza az első ember a leolvasón, résnyire kinyitja az ajtót és visszacsukja, aztán a következő, stb., a legvégén pedig egyszerre kimegyünk. A riasztó naponta 2-3-szor megszólal, vagy amiatt, hogy valaki "másodszor jön be", vagy olyan ajtón ment ki kártya nélkül, ahol nem lehetett volna. Jó légkör van, asszem sokkal felszabadultabb, mint egy egyetemi elméleti fizika tanszéken. Az adminisztrátorok irodái egy ajtó mögött vannak, van egy előtitkárnő, aki bejelent, ha valamelyik adminisztrátorhoz kell mennie az embernek. Ők nem annyira közvetlenek, illetve van egy különleges légköre az irodáiknak, dohányoznak benne, illetve két kutya is lézeng ott minden nap, egy kis fehér, (pincsi?) meg egy nagy fehér, talán kuvasz. Láthatólag van hierarchia is közöttük, mert amikor például azt kérdeztem az egyik titkárnőtől, hogy mikor vannak az intézetben általános szünnapok, akkor fejet csóválva elmosolyodott és mondta, hogy azt majd G. (az előtitkárnő) elmondja. De ő is néha hátrakiált, hogy vieni! (=gyere) és akkor előjön egy "kisgyerek" (alacsony fiatal olasz könyvelő) és például ő veszi át a kezemből a számlákat, egy szakmai utazáson költségeiről.  Általában ha az embernek valami kell, akkor oda kell menni, mert az emailre nem szoktak reagálni, bár van kivétel. E., a rendszergazda, valójában jobban illene az adminisztrátori szintre, mint ide föl, ő például néha válaszol, hogy tud segíteni, de aztán semmi nem történik és nem is jön az emberhez. Bár ha az ember az irodájában találja, és személyesen kéri, akkor segít.

A lakásról nincsen képem most, viszont  idebiggyeszek egyet arról a templomról, ami a folyót túloldalán látszik. Biztosan közeleg a Karácsony, mert eddig rendes sárga fénnyel volt kivilágítva esténként, pár napja viszont ilyen:































Azt akartam még elmesélni, hogy kirándultunk múlt szombaton: kocsit béreltünk a reptéren, amit vasárnap vittem vissza. Nem müködött az éjjel-nappali benzinkút, illetve annyira müködött, hogy a benyelt 40 euróról kinyomtatott egy papírt. Viszont így el kellett mennem Caselle-be tankolni és a késés ezért plusz egy napi bérleti díjba került minden meggyőzési kísérletem ellenére, hogy az easycar alkalmazottja mutatta a benzinkutat és hogy lehetne emberséges és eltekinthetne a késéstől. (Nem tehette meg, mert a rendszer automatikusan akkor zárja le a szerződést, amikor átadom a kocsit, ha viszont elviszem lezárás után és összetöröm, az már az ő felelőssége lenne). Másnap aztán visszavonatoztam a reptérre, kiderítve, hogy ez a legolcsóbb lehetőség. Van egy vasútvonal egy kis állomásról , ami érinti a repteret, de nincs összekötve a fő állomásokkal. Ráadásul "egy csomószor nem is vonat, hanem busz", ami a reptér Érkezések parkolójában áll meg egy nagyon kis helyen és mindkét irányba ugyanott, ezért elég nagy rohangászás van, ha megérkezik a két busz. Viszont a vonat elég modern, meg az állomás is. Ugyanezen az úton történt, (otthonról a kis állomásra) hogy a 11-es buszt vártam és az érkező buszon a második számjegy egy fél nullás volt. Megkérdeztem egy várakozót, hogy ez é a 11-es, mondta, hogy igen, úgyhogy nem volt gond, de több  olasz sem tudta, és kérdezősködött a buszon. Nem értek még eléggé olaszul, de a "tagliare", az elvágni a "zero" meg zero, a "Madonna" meg Madonna, úgyhogy úgy látszik ez a feles nulla, mint egyes, új jelenség. Na mára ennyi.

1 komment

Címkék: torinó

süti beállítások módosítása