Pár napja műkezet rakott egy angol street artist a Turul csőrébe. Valamelyik magyar szélsőjobbos oldal szerint erre válaszul, valaki disznólábakat rakott a Cipők a Dunaparton emlékműbe, amely a nyilasok által a Dunába lőtt zsidóknak állít emléket. Most megjelent A disznóláb nem gyalázat, hanem hülyeség című publicisztika, amely szerint a street art újraértelmezi a tárgyakat (legyenek azok cipők vagy turul) és a műkéz egyáltalán nem jelent nemzetgyalázást. Ha pedig mégis úgy gondolná egy magyar szélsőjobboldali, hogy igen, akkor hogy hogy nem az angol katonai temetőben dúl vagy az angol követséget graffitizi össze.

A disznólábak nem értelmeznek újra semmit, a disznólábak szerint a Dunába lőtt embertömeg "disznókból" állt. Ezt én nem tudom párhuzamba állítani egy angol katonai temetőben történő dúlással, de még egy zsinagóga elleni gyújtogatással sem. Párhuzamba tudom állítani azzal a nagypapa által végignézett történettel, amikor a lágerparancsnok odaverte az illegálisan született zsidó csecsemőt a falhoz, aki rögtön meghalt. Lehet, hogy nem szükséges magyaráznom tovább, de biztos ami biztos: azok az emberek nem a budapesti zsidó hitközség főhadiszállásából álltak, nem kommunisták voltak, sem Rockefeller és hozzátartozói voltak. Egyetlen bűnük volt, ugyanaz, mint az említett csecsemőnek.

Az disznóláb akció mélyebb minősítésétől eltekintek.